Építészeti élmény és kaland a Kreinbacher birtokon 2012. november 12-én
A somlói program – egy somlói út az mindig misztikus, várakozással teli dolog: irodalmi és földrajzi tanulmányaim okán és 3-4 alkalommal is ott járva, a hegy szelleme kellemes feszültséggel töltött el már a tervezés időszakában. Sikerült egyeztetnem a pincészet vezetőivel is VÁRNAK! Az internet ismét segített, bár sok információt – semmi képi segítséget – nem találtam a fotós feladatom kapcsán.
Kora reggel hétvégi ködben indultam Gyuláról, a fotós feszültség egyre erősödött bennem rossz az idő…, lehet ma fotózni Somlón, várnak a megbeszélt kollégák, odaérek-e időre, nem fölösleges ez a 7- 800km ??? A készülő könyvre is gondolva végig ez járt a fejemben. Olvass tovább… »
A Tokaj Kereskedőház több mint negyed százada alakította ki Szegi és Szegilong határában a Hatalos-hegyen a Tokaji borvidék legnagyobb méretű pincéjét. Négy – több száz éves – földalatti kőporbányát köt össze ez az öt kilométernyi kétszintes pincerendszer, mely Közép-Kelet Európa legnagyobb borospincéje. A közel 400 éves kőfejtő az évszázadok folyamán alakult ki. A belőle kitermelt kőport háztartási súrolóanyagnak és építőanyagnak használták. Olvass tovább… »
A Csongrádi borvidék Magyarország egyik borvidéke az Alföld (Duna) borrégióban.
Az Alföldön található borvidékek története nagyon hasonló. Kezdetben főként a folyóvölgyi, ártéri területeken a lugasos szőlőművelés alakult ki, és főleg a mezővárosok határában fejlődött a szőlőtermesztés. Az első megbízható adat a garamszentbenedeki apátság alapító levelében (1075) szerepel. Eme okiratban a Tisza melletti Alpár szőlői is szerepelnek a királyi adományok között. A 15. századra a szőlőtermesztés önálló termelési ággá fejlődött, amit a dézsmakötelezettség is bizonyít. A török uralom alatt a legkelendőbb árucikk és a legjelentősebb adóalap a gabona mellett a bor volt. Ez kiderül a budai beglerbég egyik 1573. évi jelentésére küldött szultáni rendelet szövegéből is: „A budai vilájetben (ahova a Duna-Tisza köze túlnyomó része tartozott) a szultáni hász birtokok jövedelme, az emírek és a tímár birtokosok jövedelme leginkább a bor jövedelméből áll.” A 16-17. századi népmozgások ide is eljuttatták a balkáni eredetű vörösborkultúrát és a Kadarkát. Elterjedt volt a fej művelésmód. Ez a téli fagy ellen jelentett biztonságos védelmet. Gyalogművelést alkalmaztak, azaz támrendszer nélkül termesztették.
A 18. század első felében megindult a futóhomok a Duna–Tisza közén. Mária Terézia 1779-ben rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést az Alföldre, hogy a futóhomokot megkössék. A filoxéra a homoktalajokon (75-80%-os kvarctartalom felett) nem tud megélni, ezért az Alföldön nem okozott kárt. A legelterjedtebb fajták a Kadarka, Kövidinka és az Izsáki sárfehér (mai nevén Arany sárfehér) voltak.
Forrás: wikipédia
A dugónak a palackból való kihúzására szolgáló szerkezet, mely a legegyszerűbb változatában egy alkalmas fogóval ellátott fém(drót)spirál. A spirál ideális hosszúsága kb. 6 cm, átmérője kb. 8 mm.
A szekszárdi borvidék Magyarország egyik történelmi borvidéke. Tolna megyében található, a Szekszárdi dombság legkeletibb területén, a dombság és a Sárköz találkozásánál fekszik. A szőlőtermesztésre alkalmas terület nagysága kb. 6 000 ha, amelyből jelenleg kb. 2 600 ha területen termesztenek szőlőt. Szekszárd mellett 14 település tartozik a borvidékhez. A szőlőtermesztés hagyományai egészen a római időkig nyúlnak vissza a területen. A bortermelést alapvetően a nemzetközi, illetve magyar fajtákból készített nagy testű, magas csersav- és alkoholtartalmú vörösborok jellemzik. A legismertebb borfajta a több bor házasításával készülő szekszárdi bikavér.
Évek óta járom a magyar borvidékeket , fotózom, keresem a szép és érdekes szőlővel borászattal kapcsolatos dolgokat, tárgyakat, eszközöket, régiségeket is.
A 22 borvidék tájképi szőlőskerti témaköre, a változatos pincék és présházak világa fantasztikus program- sorozatot jelent számomra, valószínű már a 2. kör végén vagyok – azonban még 1-2 érdekes helyszín képi rögzítése a közeljövő szép feladata objektívem számára.
A sokszínű, izgalmas és (ízletes) terület meghatározó eszköze számomra, mely már az elejétől fogva állandóan megtalált, elmaradhatatlan borászati témám a prés volt!
A szőlőprést rendkívül változatos formai technikai kivitelezés jellemezi, régen fából készült, majd öntöttvasból , manapság teljesen más a forma az anyag ill. a technológia amit használnak a szőlő levének a mustnak a kipréselésére. A csúcs számomra a Tibolddaróci pneumatikus készülék volt, de a legnagyobb tiszteletem a ma is használható 200 évnél idősebb tölgyfa szerkezeteké! Hihetetlen egyszerű, nagyszerű és strapabíró préseket készítettek a régmúlt mesterei! Ezek még ma is nagyon sok településen megtalálhatóak. A prés lehet: avítt- megkopott, szépen kijavított-kifestett, vagy tönkrement – leselejtezett értéktelen tárgy, attól függően melyik szőlősgazdának, gyűjtőnek mit jelent a régi munkaeszköz ?!
Működésüket, működtetésüket tekintve volt kisméretű házi és nagyobb ipari kapacitással bíró kézi vagy gépi megoldás, de a gravitációt is felhasználták eleink a préselésre, amíg a mázsás kősúly folyamatosan dolgozott helyettük addig borozgatva, beszélgetve telt az idő és folyt a must, így a hordót csak cserélgetni kellett alatta.
Egykori és mai funkcióit tekintve: hol a kert, a táj díszeként, hol mint ipari- mezőgazdasági műemlék, hol mint helytörténeti gyűjtemény féltett darabja, hol mint munkaeszköz, hol mint rekonstruált dísztárgy a vinotékában, hol mint a poéták alanya, hol mint bútordarab, hol mint hirdetőtábla, egyre több helyen műalkotásként vagy borvidéket, borúti települést, pincesort jelölő megállító táblaként talált új feladatot magának. Talán a reklám egyik jó eszközét is láthatjuk benne.
A prés igen, meghatározó módon jelen van a borkészítés területén, ( a jó bor meg az egészséges magyar ember életében ) megbecsült és itt ott kevésbé megbecsült formában. Ha belegondolok ezek a szerkezetek- sokunk számára örömet okozva hány millió hektoliter borhoz biztosították a szőlő levét évszázadok folyamán… „Présképek” térben és időben való bemutatásával (a település megjelölésével) készítettem egy válogatást, RITKASÁGNAK SZÁMÍTÓ virtuális kiállítást – tisztelegve az ŐKET készítő magyar mesteremberek munkája- alkotása előtt.
Az Önök nevében is köszönöm: Bagyinszki Zoltán fotográfus
A Csopak és Paloznak közötti, Balatonra néző völgyben művelték szőlőiket a Krisztus utáni I. – és IV. század közötti a fajszi (Balácapuszta) római villa obsitos légionáriusai, a XI. században Szent István királyunktól első ízben szőlő-birtokot kapott Veszprém-völgyi apácamonostor jobbágyai, a XIX. század közepén a borairól is méltán híres Ranolder János, veszprémi püspök. Ezt a geológiailag rendkívül változatos, a nyári nappalokon forró, az éjszakákon a Bakony hűvös szeleitől felfrissülő csodaszép tájat az Isten is a szőlőnek teremtette. Olvass tovább… »
A Badacsonyi borvidék névadó hegye, a Badacsony, több mint kétezer éves borkultúrája révén az ember és a természet egymásra találásáról tesz “tanú-bizonyságot”.
A Balatonba mintegy félszigetként benyúló Badacsony oldalában elhelyezkedő szőlőültetvények szubmediterrán jellegű mikroklímában érlelhetik szőlőfürtjeiket. A Balaton víztömegének hőmérséklet-kiegyenlítő hatása, a hegy bazaltsapkájának pótlólagos hőtárolása, a napsugarakat a hegyoldalra visszasugárzó víztükör, az országos szinten legintenzívebb besugárzás együttesen garantálja, a legkedvezőtlenebb évjáratokban is páratlanul magas mustfokot, a borok testes jellegét, íz- és zamatgazdagságát. Kevesen tudják, hogy a Badacsony oldalában termett borok, és azon belül is a Kéknyelű kiemelkedően magas Kálium, vagy a badacsonyi Olaszrizling magas Magnézium tartalmának egészségvédő hatása, akár a gyógybor jelző használatára is feljogosítaná azok termelőit.
A badacsonyi borkultúra évezredes történetében legrangosabb helyet a Kéknyelű vívta ki magának. A Kéknyelű Badacsony legismertebb fajtája, melynek neve összeforrott a borvidék nevével, híre határainkon túl is jól ismert. Különleges igényeket kielégítő, karakteres bora miatt méltán tekinthető Badacsony “zászlós” borának. Bár az egész világon termesztik, de az itt termett sajátos minősége miatt a Szürkebarát is szinte tájfajtának tekinthető. A Badacsonyi Szürkebarát ezért nem egy a “Pinot Gris” fajta borainak hosszú sorából, hanem egy egyedi, a páratlan helyi adottságokat is megjelenítő borkülönlegesség. Az Olaszrizling kiváló tulajdonságait legjobban talán a badacsonyi mikroklímában lehet kamatoztatni. Róla a közmondás úgy tartja, hogy “olyan, mint a jó feleség, nem csillog, nem villog, de jó vele élni”. Nos Badacsonyban ez a fajta rácáfolt erre a közmondásra, mert itt bizony tud “csillogni, villogni”. Ezt bizonyítják az Olaszrizlingből készült különleges minőségű, kései szüretelésű-, aszú-, és jégbor tételek borversenyeken nyújtott sikerei.
Forrás: badacsony.hu
Az Oremus szőlőbirtok 1993-ban alakult meg a spanyol Vega Sicilia testvérbirtokaként. A birtok szőlőterületei a borvidék tizenhárom dűlőjében találhatóak, hat település határában. A különböző dűlők más-más talaj- és mikroklimatikus adottságokkal rendelkeznek. A vulkanikus riolit és andezit alapkőzeteken kialakult talajokban gyakran találkozhatunk olyan féldrágakövekkel, mint a jáspis vagy az obszidián. Olvass tovább… »
A német-magyar származású Degenfeld család neve a szőlőtermesztéssel és borkészítéssel fonódik össze.
A 19. században gróf Degenfeld Imre mint az egyik legjelentősebb tokaji szőlőbirtokos alapítója volt az 1857-ben megalakult Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesületnek. Sok eredmény és elismerés övezte tevékenységét.
A második világháborút követően a család elhagyni kényszerült az országot, ezért munkásságuk több évtizedre megszakadt. A 90-es években Degenfeld Sándor éve a lehetőségekkel visszatért Magyarországra és a család birtok újjáépítésébe valamint a hagyományok felélesztésébe kezdett.
Tarcalon megvásárolt egy évszázados pincét, környezetében jelentős szőlőterülettel. A birtok nagysága napjainkban eléri a 100 hektárt, amelyből jelenleg mintegy 35 hektárról történik a szüret. A birtokközéppont kialakítására 1996-ban került sor, melynek keretében 1999-ben megvásárolták a lepusztult Degenfeld-kastélyt, melyben egy négycsillagos szálloda nyitotta meg kapuit. A birtok jelenlegi tulajdonosa Degenfeld Mária és férje Dr. Thomas Lindner.
