Oldalsáv
»
O
l
d
a
l
s
á
v
«
Őcsényi védett présház-lakóház
2012.11.20. | Bagyinszki Zoltán

Fotók szöveg nélkül.

 

 

Történelmi pincék Mádon
2012.11.12. | Bagyinszki Zoltán

Tokaj-hegyalján már a honfoglalás előtt is éltek szláv és germán törzsek. A terület ugyanis vadászatra, halászatra alkalmas volt, sőt a puha tufában barlanglakásokat is ki tudtak alakítani. Bizonyítékul a község területéről és a Szilvás dűlőből előkerült cserépmaradványok, szerszámfélék, nyíl- és dárdahegyek szolgálnak. A szőlőt is ismerték már, hiszen a honfoglaló magyarok megtalálták és hasznos növénynek látták.
A tatárjárás után olasz telepesek gondozták a szőlőt. Szaporították, sőt nemesítették is akkori tudásuknak megfelelően. Olvass tovább… »

Kortárs modern borászatok hazánkban
2012.11.12. | Bagyinszki Zoltán

Kör-kép szöveg nélkül.

 

 

Somló – Kreinbacher birtok
2012.11.07. | Bagyinszki Zoltán

Építészeti élmény és kaland a Kreinbacher birtokon 2012. november 12-én

A somlói program – egy somlói út az mindig misztikus, várakozással teli dolog: irodalmi és földrajzi tanulmányaim okán és 3-4 alkalommal is ott járva, a hegy szelleme kellemes feszültséggel töltött el már a tervezés időszakában. Sikerült egyeztetnem a pincészet vezetőivel is VÁRNAK!
Az internet ismét segített, bár sok információt – semmi képi segítséget – nem találtam a fotós feladatom kapcsán.

Kora reggel hétvégi ködben indultam Gyuláról, a fotós feszültség egyre erősödött bennem rossz az idő…, lehet ma fotózni Somlón, várnak a megbeszélt kollégák, odaérek-e időre, nem fölösleges ez a 7- 800km ??? A készülő könyvre is gondolva végig ez járt a fejemben. Olvass tovább… »

A “leg- leg- leg-” Szegi pince Tokaj – Hegyalján
2012.11.01. | Bagyinszki Zoltán

A Tokaj Kereskedőház több mint negyed százada alakította ki Szegi és Szegilong határában a Hatalos-hegyen a Tokaji borvidék legnagyobb méretű pincéjét. Négy – több száz éves – földalatti kőporbányát köt össze ez az öt kilométernyi kétszintes pincerendszer, mely Közép-Kelet Európa legnagyobb borospincéje. A közel 400 éves kőfejtő az évszázadok folyamán alakult ki. A belőle kitermelt kőport háztartási súrolóanyagnak és építőanyagnak használták. Olvass tovább… »

Csongrádi borvidék
2012.11.01. | Bagyinszki Zoltán

A Csongrádi borvidék Magyarország egyik borvidéke az Alföld (Duna) borrégióban.

Az Alföldön található borvidékek története nagyon hasonló. Kezdetben főként a folyóvölgyi, ártéri területeken a lugasos szőlőművelés alakult ki, és főleg a mezővárosok határában fejlődött a szőlőtermesztés. Az első megbízható adat a garamszentbenedeki apátság alapító levelében (1075) szerepel. Eme okiratban a Tisza melletti Alpár szőlői is szerepelnek a királyi adományok között. A 15. századra a szőlőtermesztés önálló termelési ággá fejlődött, amit a dézsmakötelezettség is bizonyít. A török uralom alatt a legkelendőbb árucikk és a legjelentősebb adóalap a gabona mellett a bor volt. Ez kiderül a budai beglerbég egyik 1573. évi jelentésére küldött szultáni rendelet szövegéből is: „A budai vilájetben (ahova a Duna-Tisza köze túlnyomó része tartozott) a szultáni hász birtokok jövedelme, az emírek és a tímár birtokosok jövedelme leginkább a bor jövedelméből áll.” A 16-17. századi népmozgások ide is eljuttatták a balkáni eredetű vörösborkultúrát és a Kadarkát. Elterjedt volt a fej művelésmód. Ez a téli fagy ellen jelentett biztonságos védelmet. Gyalogművelést alkalmaztak, azaz támrendszer nélkül termesztették.

A 18. század első felében megindult a futóhomok a Duna–Tisza közén. Mária Terézia 1779-ben rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést az Alföldre, hogy a futóhomokot megkössék. A filoxéra a homoktalajokon (75-80%-os kvarctartalom felett) nem tud megélni, ezért az Alföldön nem okozott kárt. A legelterjedtebb fajták a Kadarka, Kövidinka és az Izsáki sárfehér (mai nevén Arany sárfehér) voltak.

Forrás: wikipédia

Tokaji dugóhúzó
2012.11.01. | Bagyinszki Zoltán

A dugónak a palackból való kihúzására szolgáló szerkezet, mely a legegyszerűbb változatában egy alkalmas fogóval ellátott fém(drót)spirál. A spirál ideális hosszúsága kb. 6 cm, átmérője kb. 8 mm.

 

 

Szenzációs szőlő-színek Szekszárdon
2012.11.01. | Bagyinszki Zoltán

A szekszárdi borvidék Magyarország egyik történelmi borvidéke. Tolna megyében található, a Szekszárdi dombság legkeletibb területén, a dombság és a Sárköz találkozásánál fekszik. A szőlőtermesztésre alkalmas terület nagysága kb. 6 000 ha, amelyből jelenleg kb. 2 600 ha területen termesztenek szőlőt. Szekszárd mellett 14 település tartozik a borvidékhez. A szőlőtermesztés hagyományai egészen a római időkig nyúlnak vissza a területen. A bortermelést alapvetően a nemzetközi, illetve magyar fajtákból készített nagy testű, magas csersav- és alkoholtartalmú vörösborok jellemzik. A legismertebb borfajta a több bor házasításával készülő szekszárdi bikavér.

Forrás: wikipédia

Fantasztikus szőlőprések az utóbbi 200 évből válogatva – I. faprések
2012.10.28. | Bagyinszki Zoltán

Évek óta járom a magyar borvidékeket , fotózom, keresem a szép és érdekes szőlővel borászattal kapcsolatos dolgokat, tárgyakat, eszközöket, régiségeket is.

A 22 borvidék tájképi szőlőskerti témaköre, a változatos pincék és présházak világa fantasztikus program- sorozatot jelent számomra, valószínű már a 2. kör végén vagyok – azonban még 1-2 érdekes helyszín képi rögzítése a közeljövő szép feladata objektívem számára.

A sokszínű, izgalmas és (ízletes) terület meghatározó eszköze számomra, mely már az elejétől fogva állandóan megtalált, elmaradhatatlan borászati témám a prés volt!

A szőlőprést rendkívül változatos formai technikai kivitelezés jellemezi, régen fából készült, majd öntöttvasból , manapság teljesen más a forma az anyag ill. a technológia amit használnak a szőlő levének a mustnak a kipréselésére. A csúcs számomra a Tibolddaróci pneumatikus készülék volt, de a legnagyobb tiszteletem a ma is használható 200 évnél idősebb tölgyfa szerkezeteké! Hihetetlen egyszerű, nagyszerű és strapabíró préseket készítettek a régmúlt mesterei! Ezek még ma is nagyon sok településen megtalálhatóak.
A prés lehet: avítt- megkopott, szépen kijavított-kifestett, vagy tönkrement – leselejtezett értéktelen tárgy, attól függően melyik szőlősgazdának, gyűjtőnek mit jelent a régi munkaeszköz ?!

Működésüket, működtetésüket tekintve volt kisméretű házi és nagyobb ipari kapacitással bíró kézi vagy gépi megoldás, de a gravitációt is felhasználták eleink a préselésre, amíg a mázsás kősúly folyamatosan dolgozott helyettük addig borozgatva, beszélgetve telt az idő és folyt a must, így a hordót csak cserélgetni kellett alatta.

Egykori és mai funkcióit tekintve: hol a kert, a táj díszeként, hol mint ipari- mezőgazdasági műemlék, hol mint helytörténeti gyűjtemény féltett darabja, hol mint munkaeszköz, hol mint rekonstruált dísztárgy a vinotékában, hol mint a poéták alanya, hol mint bútordarab, hol mint hirdetőtábla, egyre több helyen műalkotásként vagy borvidéket, borúti települést, pincesort jelölő megállító táblaként talált új feladatot magának. Talán a reklám egyik jó eszközét is láthatjuk benne.

A prés igen, meghatározó módon jelen van a borkészítés területén, ( a jó bor meg az egészséges magyar ember életében ) megbecsült és itt ott kevésbé megbecsült formában. Ha belegondolok ezek a szerkezetek- sokunk számára örömet okozva hány millió hektoliter borhoz biztosították a szőlő levét évszázadok folyamán…
„Présképek” térben és időben való bemutatásával (a település megjelölésével) készítettem egy válogatást, RITKASÁGNAK SZÁMÍTÓ virtuális kiállítást – tisztelegve az ŐKET készítő magyar mesteremberek munkája- alkotása előtt.

Az Önök nevében is köszönöm: Bagyinszki Zoltán fotográfus

Csopak: A reggeli szőlő – hegy és a vincellérház (ma Jásdi pincészet)
2012.10.28. | Bagyinszki Zoltán

A Csopak és Paloznak közötti, Balatonra néző völgyben művelték szőlőiket a Krisztus utáni I. – és IV. század közötti a fajszi (Balácapuszta) római villa obsitos légionáriusai, a XI. században Szent István királyunktól első ízben szőlő-birtokot kapott Veszprém-völgyi apácamonostor jobbágyai, a XIX. század közepén a borairól is méltán híres Ranolder János, veszprémi püspök.
Ezt a geológiailag rendkívül változatos, a nyári nappalokon forró, az éjszakákon a Bakony hűvös szeleitől felfrissülő csodaszép tájat az Isten is a szőlőnek teremtette. Olvass tovább… »


borfokusz.hu
© Pauló Lajos 2013