A Badacsonyi borvidék névadó hegye, a Badacsony, több mint kétezer éves borkultúrája révén az ember és a természet egymásra találásáról tesz “tanú-bizonyságot”.
A Balatonba mintegy félszigetként benyúló Badacsony oldalában elhelyezkedő szőlőültetvények szubmediterrán jellegű mikroklímában érlelhetik szőlőfürtjeiket. A Balaton víztömegének hőmérséklet-kiegyenlítő hatása, a hegy bazaltsapkájának pótlólagos hőtárolása, a napsugarakat a hegyoldalra visszasugárzó víztükör, az országos szinten legintenzívebb besugárzás együttesen garantálja, a legkedvezőtlenebb évjáratokban is páratlanul magas mustfokot, a borok testes jellegét, íz- és zamatgazdagságát. Kevesen tudják, hogy a Badacsony oldalában termett borok, és azon belül is a Kéknyelű kiemelkedően magas Kálium, vagy a badacsonyi Olaszrizling magas Magnézium tartalmának egészségvédő hatása, akár a gyógybor jelző használatára is feljogosítaná azok termelőit.
A badacsonyi borkultúra évezredes történetében legrangosabb helyet a Kéknyelű vívta ki magának. A Kéknyelű Badacsony legismertebb fajtája, melynek neve összeforrott a borvidék nevével, híre határainkon túl is jól ismert. Különleges igényeket kielégítő, karakteres bora miatt méltán tekinthető Badacsony “zászlós” borának. Bár az egész világon termesztik, de az itt termett sajátos minősége miatt a Szürkebarát is szinte tájfajtának tekinthető. A Badacsonyi Szürkebarát ezért nem egy a “Pinot Gris” fajta borainak hosszú sorából, hanem egy egyedi, a páratlan helyi adottságokat is megjelenítő borkülönlegesség. Az Olaszrizling kiváló tulajdonságait legjobban talán a badacsonyi mikroklímában lehet kamatoztatni. Róla a közmondás úgy tartja, hogy “olyan, mint a jó feleség, nem csillog, nem villog, de jó vele élni”. Nos Badacsonyban ez a fajta rácáfolt erre a közmondásra, mert itt bizony tud “csillogni, villogni”. Ezt bizonyítják az Olaszrizlingből készült különleges minőségű, kései szüretelésű-, aszú-, és jégbor tételek borversenyeken nyújtott sikerei.
Forrás: badacsony.hu
Az Oremus szőlőbirtok 1993-ban alakult meg a spanyol Vega Sicilia testvérbirtokaként. A birtok szőlőterületei a borvidék tizenhárom dűlőjében találhatóak, hat település határában. A különböző dűlők más-más talaj- és mikroklimatikus adottságokkal rendelkeznek. A vulkanikus riolit és andezit alapkőzeteken kialakult talajokban gyakran találkozhatunk olyan féldrágakövekkel, mint a jáspis vagy az obszidián. Olvass tovább… »
A német-magyar származású Degenfeld család neve a szőlőtermesztéssel és borkészítéssel fonódik össze.
A 19. században gróf Degenfeld Imre mint az egyik legjelentősebb tokaji szőlőbirtokos alapítója volt az 1857-ben megalakult Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesületnek. Sok eredmény és elismerés övezte tevékenységét.
A második világháborút követően a család elhagyni kényszerült az országot, ezért munkásságuk több évtizedre megszakadt. A 90-es években Degenfeld Sándor éve a lehetőségekkel visszatért Magyarországra és a család birtok újjáépítésébe valamint a hagyományok felélesztésébe kezdett.
Tarcalon megvásárolt egy évszázados pincét, környezetében jelentős szőlőterülettel. A birtok nagysága napjainkban eléri a 100 hektárt, amelyből jelenleg mintegy 35 hektárról történik a szüret. A birtokközéppont kialakítására 1996-ban került sor, melynek keretében 1999-ben megvásárolták a lepusztult Degenfeld-kastélyt, melyben egy négycsillagos szálloda nyitotta meg kapuit. A birtok jelenlegi tulajdonosa Degenfeld Mária és férje Dr. Thomas Lindner.
Forrás: wikipédia
A 200 éves, hegybe vájt pincerendszert a belvárostól fertájóra alatt érhetik el a látogatók. Családunk szöllész-borász hagyományai másfél évszázadra nyúlnak vissza. A betérő vendégek kiállítás keretében tekinthetik meg a család egykori múzeális termelőeszközeit. Viniczai Sándor, szakújságíró írta rólunk: “Föld alá álmodott világ. Városka az utca szintje alatt. Sikátorokkal, nagyobb terekkel. Igazi csemege borkedvelő barlangi medvéknek, s néhány pohár után pedig birokra kelnek a sarokból kitörő sárkányok.” Szeretettel várjuk kedves vendégeinket szakmai kommentálással egybekötött bortúráinkon, ami felejthetetlen élményt nyújt mindenki számára.
Forrás: www.ganglbor.hu
A VYLYAN Pincészet védjegye a bor és a művészetek összefonódása, ennek egyik eredménye a már igen komoly gyűjteménnyé vált Művészi Hordók projekt. 2008-ban születtek az első alkotások, amelyek a borok érleléséhez használt (barrique) hordókból készültek. Az alkotás természetéből következik, hogy az ötletek tárháza végtelen, így minden évben új Művészi Hordók mutatkoznak be az Ördögkatlan alkalmából.
Forrás: www.vylyan.hu
Tolcsva Magyarország északkeleti részén, Tokajhegyalja középső területén, a Bodrogba folyó Nagy-Tolcsva patak két oldalán fekszik, Szerencs és Sátoraljaújhely között, 25–25 km távolságra.
Öt hegyaljai szőlőtermelő településsel határos: északon és északnyugaton Erdőhorváti, keleten és délkeleten Sárazsadány, dél-délnyugaton Olaszliszka, nyugaton Erdőbénye, délen Vámosújfalu.
Fotók szöveg nélkül.
A műemléki védelem alatt álló, egykori szépségében megőrzött épület, a Tokaj főterén álló polgárházak egyike. A múzeumépület egykor görög kereskedőház volt. Az egyemeletes, szépen tagolt lakóházat 1790 táján a módos, görög eredetű Karácsony család építtette. A 19. században a Szaszaráthok tulajdonába került, akik szintén a legjelentősebb tokaji kereskedőfamíliák közé tartoztak. Az impozáns épület 1985 óta ad helyet múzeumként állandó, illetve időszakos kiállításoknak. A lakóház kívül-belül gazdagon díszített.
A több, mint kétszáz éves lépcsőkön felfelé ballagva, szintről-szintre érve megismerhetjük mindazt, ami Hegyalját naggyá és ismertté tette. Ez a terület, már évszázadok óta, a különféle tényezők meg nem ismételhető, páratlan együttállásának köszönheti egyedülvalóságát. A tokaj-hegyaljai borvidék, a világ első zárt borvidéke, az Abaújszántó-Tokaj-Sátoraljaújhely közötti háromszög alakú területen több, kisebb-nagyobb települést foglal magába. Az abaújszántói Sátorheggyel kezdődik és a sátoraljaújhelyi Sátorheggyel végződik. “Incipit in Sátor, definit in Sátor”- ahogy a régi mondás tartja. A vidék egyetemes védelemre méltó értékekkel bír, olyan értékekkel, ami méltán indokolttá tette, hogy az emberiség közös örökségeként tartsuk számon. 2002. június 30-án a Tokaji Borvidéket az Unesco világörökségi védelem alá helyezte, kultúrtáj kategóriában.
Forrás: tokaj.hu
A Csongrád vidékén zajló szőlőtermesztésre utaló első adat a garamszentbenedeki apátság alapító levelében (1075) szerepel a Tisza melletti Alpár szőlőivel kapcsolatban.
Szegednek és a többi környékbeli mezővárosnak már a XIV. században voltak szőlőbirtokai, de nem helyben, hanem a Szerémségben. A XV. században Szeged város közvetlen közelében is történt szőlőtelepítés.
A közhiedelem szerint mohamedán országokban vallási okokból nincsen bortermelés és -fogyasztás. Ellentmond ennek, hogy az – itt valóban 150 éves! – török uralom alatt a bortermelés változatlanul folyt. A török igazgatás alatt a török tisztviselők és birtokosok jövedelme ugyanis túlnyomóan a bor jövedelméből állt. (Amit pedig a hívő mozlim a háztető alatt iszik meg, azt „Allah az égből úgysem látja”.) Ekkor érkezett ebbe a térségbe a balkáni eredetű vörösborkultúra, amelynek vezető szőlőfajtája volt a kadarka. Ebben az időben gyalogművelést alkalmaztak, azaz támrendszer nélkül termesztették a szőlőt.
A török hódoltság után megindult az elvadult Alföld civilizálása. Mária Terézia királynő 1779-ben rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést az Alföldre, hogy ilyen módon a futóhomokot megkössék. A nagymértékű szőlőtelepítés tovább folytatódik a XIX. században is, immár nemcsak a futóhomok megkötése céljából, hanem a filoxéravész által meggyengített magyarországi bortermelés kiegyensúlyozása miatt is. A filoxéra a homoktalajokon (75-80% kvarctartalom felett) ugyanis nem tud megélni, ezért az Alföldön nem okozott olyan jelentős kárt, mint más borvidékeken. A kiterjedt szőlőtelepítésnek és -művelésnek köszönhető a szegedi puszták és a tanyavilág gyors benépesedése is.
Míg a XX. században a Csongrád-vidéki bortermelés húzóágazat volt, addig a 70-es évektől a szőlő- és bortermelésben hanyatló tendencia követhető. A termelési költségekre nem volt állami fedezet, a 90-es évektől pedig összeomlott a keleti borpiac. Ennek köszönhető a szőlőtermelés alá vont területek radikális csökkenése, annak ellenére, hogy 1990-ben az Alföldi borvidék egy részéből kiválva, önálló borvidékké alakult Csongrád és környéke.
Izgalommal vegyes kíváncsisággal várja a szakmai és fogyasztói közönség, hogy az igénytelenebb borok felvételére alkalmas keleti borpiac kikapcsolása után képesek lesznek-e a vidék termelői arra, hogy átálljanak a nyugati piac által megszabott magasabb minőségi követelményekre.
Forrás: Rohály Gábor, Mészáros Gabriella, Nagymarosy András Terra Benedicta – Áldott föld, 2004
Tizennyolc tonna súlyú, több mint hat méter széles, és tölgyfából készült harminc éve. A világ legnagyobb boroshordója egy budafoki pincében áll, 120 ezer liter fehérborral teletöltve.
A budafoki borospincék teljes hosszát senki sem ismeri. Akár több tíz kilométernyi ismeretlen járat is húzódhat a föld alatt.
- Abban a csaknem 100 kilométer hosszú, kanyargós pincerendszerben, amelyet több mint 350 éve ma is használnak, a teljes magyarországi fehérborkészlet körülbelül tíz százalékát tárolják – avat be a hihetetlen számokba Bognár Jenő, a pincerendszert és a hozzá tartozó éttermeket üzemeltető Palace Catering üzletvezetője.
A világ legnagyobb boroshordója is itt van. Csodájára járnak magyar és külföldi turisták egyaránt. Szélessége 6,14 méter, abroncsa 4 tonna súlyú. Az óriás tölgyfa hordó üresen 18 tonnát nyom. Ahhoz, hogy beférjen, ki kellett mélyíteni a sziklába vájt barlang egyik ágát. A terem falát évtizedek óta nemespenész borítja.
- A hordót 1974-ben készítették Csepelen. Igaz ugyan, hogy a világon van ennél nagyobb is, azt azonban nem használják, csak dísz. Ez a hordó viszont él”. Most is fel van töltve borral: 120 ezer liter rizling van benne – magyarázza Bognár Jenő. Nem is állhat üresen, az tönkretenné a fát.
A hordó előlapján hatalmas dombormű mutatja be a borkészítés fázisait a kötözéstől a szüretig. A hatalmas faragványt a Kossuth-díjas Szabó István készítette, aki magát is megörökítette a bort préselő munkások között.
A budafoki borászatot még Mária Terézia korában honosították meg az ide települő svábok. Aztán egy járvány elpusztította az összes szőlőt, a pincerendszer azonban megmaradt. Többször keresett és talált itt menedéket a polgári lakosság a háborúk idején. Mivel a mészkőbe vájt alagútrendszer egyenletes, 14-16 fokos hőmérsékletet biztosít télen-nyáron, ma is bor tárolására és gombaszaporításra használják. Etyeki és balatoni borokat tárolnak itt, aztán palackozzák, és innen kerül a boltokba. Pezsgőt is készítenek az itt tárolt nedűkből.
Forrás: blikk.hu
Fotó : Bagyinszki Zoltán junior
