A Pannonhalmán megtelepedett bencés szerzetesek a korábbi évszázadokban mindig szoros kapcsolatban voltak a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel. Az adott kor legmagasabb szintű szőlő- és borkultúráját művelték. Az 1900-as évek elején az apátsági birtokméret kb. 100 hektárnyi lehetett Pannonhalma közvetlen környékén, de emellett Somlón és Tokaj-Hegyalján is rendelkezett birtokokkal az Apátság. Már abban az időben palackozott formában értékesítette fehér- és vörösborait, amelyek a történelmi határokon túlra is eljutottak.
A II. világháborút követő politikai és társadalmi átrendeződés lehetetlenné tette e több évszázados hagyomány folytatását, mivel a szőlőbirtokok és a pincészet is állami tulajdonba került. Az ezt követő évtizedekben a Pannonhalmán élő szerzetesek nem mondtak le a hagyományok újjáélesztéséről. 2000-ben kezdtek körvonalazódni azok a tervek, amelyek révén a Pannonhalmi Főapátság többségi és az MKB Bank Zrt. kisebbségi tulajdonhányadával 2000 m2 alapterületen 3000 hl tárolókapacitással 2003-ban felépült a Pannonhalmi Apátsági Pincészet.
Az építészeti tervezőmunkát a győri CZITA Építészeti Iroda végezte szoros együttműködésben a borászattechnológiai tervezéssel, amelyet Gál Tibor nemzetközi hírű egri borász biztosított, aki egyben a pincészet szakmai tanácsadója is volt.
A Pannonhalmi Apátsági Pincészet ültetvényeiről származó szőlő feldolgozására a közel 2000 négyzetméter alapterületű, a monostor tövében épült új pincében és borházban kerül sor, amely Szent Márton hegyének délkeleti lábánál helyezkedik el. A szőlő feldolgozásához illetve a bor érleléséhez tájba illő, a domborzati viszonyokat jól kihasználó komplexum épült, amely lehetővé teszi, hogy a Pincészetbe látogatók teljes betekintést nyerhessenek a borászati munkába és annak eredményeibe. Olvass tovább… »
Fotók szöveg nélkül.
Arad-hegyalja a Kárpát-medence egyik legrégebbi borvidéke, magyar vonatkozásban a Szent István-időkből ismert, akár a vidékkel összefüggésben említett csanádi püspökség. Arad régi neve Orod, Szent István egyik vezéréről kapta nevét a város. Az oklevelek a 11. század elején mint várispánságot és megyeszékhelyet említik.
A történelmi borvidék, melynek alapjait állítólag Probus császár fektette le, a Fehér-Körös és a Maros vize között fekszik, és 2 nagy alapegységből áll: Ménes- hegyalja és Magyarádi-hegyalja (ezért nevezik ménes-magyarádi borvidéknek is). Nagy múltú bortermő táj, melynek borait az erdélyi részek közül elsőnek említik a történelmi feljegyzések, közvetlenül a tokaji borok után. A szőlőhegy nemcsak festői, de mély benyomást keltő, méltóságteljes látvány, amit a kibukkanó sziklatömbök tesznek azzá.
Az Arad megyei szőlőterület 1915-ben 6797 ha volt, 1906-ban kezdték el építeni a híres hegyaljai vasutat, a kofák és a borivók legkedveltebb és legcélszerűbb szállítási eszközét, amely a hatvanas években még teljes hosszában működött. Az első világháború után román végzéssel végrehajtották az első földreformot, és kisajátították az 500 holdat meghaladó német és magyar földbirtokokat.
A rendszerváltást követő időszak itt is hanyatlást okozott, a szőlőterület Arad megyében 2564 ha- ra csökkent, ebből 1010 ha állami volt. Arad- hegyalja borvidék ma számbavehető szőlőtermő helységei a következők: Ménesi körzet: Solymosvár, Kladova, Máriaradna, Baracka, Ópálos, Ménes, Gyorok Aradkövi. – Magyarádi körzet: Kovászi, Világos (itt volt történelmünkben a tragikus fegyverletétel), Galsa, Muszka, Magyarád, Almásegres, Boroszlófalva, Tornova, Selénd, Pankota, Apatelek, Borosjenő. Ménes-magyarádi borok közül híressé egyértelműen a vörös aszú tette, melynek magas cukortartalma tűnt ki (kb. 125 g/liter), pl. az 1862-es londoni nemzetközi borversenyen egy 1811-es ménesi vörösbor nyerte a nagydíjat. Legfőbb szőlőfajták: cabernet sauvignon, pinot noir, merlot, kadarka, nagyburgundi kék, olaszrízling, ottonel muskotály, királyleányka, oporto, sangiovese.
Forrás: Lázár Ferenc, borszakértő (www.szekelyhon.ro)
Egerszólát – évtizedekkel ezelőtt a reklám még alig létezett, mégis az a szó, hogy: Egerszóláti olaszrizling az természetes – ismert fogalom volt, és van számomra. Tehát nagy hagyományú, ismert, jó bornak számított régen is és ma is az Egerszóláti olaszrizling! A falucska boros gazdái és az egri borászok munkáját, szakértelmét dicséri az itt készült bor.
Az Egri borvidék tagjaként, szeptemberben ünnepelték e faluban az új bort- szüreti mulatság jelleggel igazai kedves falusi hangulatban! Üdítő élmény volt találkozni a kedves emberekkel, részt venni az eseményeken. A környékbeli dombok szép szőlősorai is csalogatták a fotográfust.
Az idő kiváló volt, a napsütés – a teremtő kedvezett a szervezőknek. A focipálya volt a bázis, ott zajlottak a főbb események, a zenés, kulturális, szórakoztató – boros – népzenei jellegű műsor a színpadon zajlott. A szabadtéri főzés, a közösségek gasztronómiai csodái is ott készültek frissiben – amit természetesen a baráti és szakmai kör, a család el is fogyasztott, jó helyi rizling kíséretében! A menet, a kicsi de látványos faluközösség, művészi népviseletben, élükön a borlovagokkal a templom felé a főutcán vonult végig, énekelve, vidáman táncolva valamennyi korosztály részvételével. Legelöl ízléses szőlős kosár haladt 2 gyerek, a jövő borászainak közreműködésével.
Számomra a legemlékezetesebb dolog volt a falusi kidoboló – a kisbíró és az elhangzott rigmusok sora ami a SZŐLŐHÖZ és a SZÜRETHEZ, A BORHOZ KAPCSOLÓDOTT. Remek, hangulatos, humoros formában – ezt nagy élvezettel, nevetve hallgattam.
Félúton, finom helyi pogácsa és nem nélkülözhető kóstolás színesítette a menet programját. Itt is tovább hallhattuk a kisbíró remek versikéit. (ezt szívesen közreadnám, ha meg tudom még szerezni)
A kis dombon lévő templomba érve, a falu és szakmai közösség jelenlétében, mise keretében került fölszentelésre a szőlő- a bor, az új bor. Ezen a napon, szombaton a hagyományos ceremóniát, liturgiát teljes egészében a megélhetést jelentő szőlőnek, bornak szentelték. Én még ilyen eseményen nem voltam, most is tanultam valamit, a bor sokoldalúan bizonyította Nekem milyen fontos dolog az ember számára.
Bagyinszki Zoltán
A bor és a művészet együtt, a borról a művészet eszközeivel, művészi reklám, alkotói mámor. Talán még tovább is sorolható a 2 terület, egy téma és egy eszköz – talán még az ihlet, ami az évezredek során sokszor került érdemi összefüggésbe. Ezt most itthonról 3 példával illusztrálom.
Három igényes műalkotás, háromféle megközelítés a bor és szőlő magas fokú művészi ábrázolására. 3 meghatározó építmény díszítése a szobrász a festő és az iparművész keze, szelleme által.
- Budapest a Magyar Parlament a világ egyik legszebbjeként (az eső 3- ban biztosan ott található) Az épületbelső szép részlete, a szőlő motívum ábrázolásával.
- Budapest az operaházunk szintén leg-leg épület, Ybl. Miklós alkotásaként, benne Lotz Károly gyönyörű képe, az egész belső egyik attrakciója a vigalom, a mámor, a jókedv burjánzó bemutatásával. A nagyméretű freskó Bacchust és a bort is ábrázolja – részlet
- Pécs, a Székesegyház homlokzati főkapujának szőlőt mintázó több mázsás egyedi vaskapuja, a helyi borvidék egyik szimbólumaként. Rétfalvi Sándor alkotása
A nonfiguratív szobrokkal teli bánya öböl megkapó látványt nyújt. A Szársomlyó–hegy elhagyatott kőbányájában 1967-től alkottak olyan szobrászok, akiknek kísérletezési szándéka messze túlmutatott az akkori köztéri szobrászat lehetőségein.
A fiatal művészek kezdeményezését az akkori helyi és megyei vezetés felkarolta, a kőbányához közeli Gyimóthy-villát felújították, a művészek rendelkezésére bocsátották, és 1968-ban nyugati mintára hivatalosan is létrehozták a Baranyai Alkotótelepeket.
1970-től a villányi művésztelepen alkotók csoportja nemzetközivé vált és a szobrászat került a középpontba. A Szoborpark helyben készített műalkotásainak száma folyamatosan nőtt. Olvass tovább… »
A nagy nevek árnyékában szépen lassan elhíresül a neszmélyi fehérbor is! Ezt leginkább a Sertésvölgyi pincesoron “ellenőrizhetjük”.
A Neszmélyi pincesor a falu déli részén, természetesen a dombos részen található, Sertésvölgy a neve, mely a táblán is olvasható. Sajnos ez már csak hírnöke az egykori pincesornak, a megkérdezett helyi idősebb tulajdonos véleménye szerint sok pince eltűnt, átalakult, hétvégi ház lett, jellegtelen nem idevaló épületté változott – ezt a fotós szeme is hamar észrevette, csak 1-2 igazán jellegzetes régi borház mutatta, kínálta magát a fényképezőgép lencséjének. A középen meghúzódó kicsiny patak kettéválasztotta a völgyet, a pincék mindkét oldalon megtalálhatóak.
A Dunától mintegy 1000-1500 méter távolságra lévő pincesor, egy egy szép részlet, a diófák árnyéka hangulatos sétára invitál , itt ezt érdemes megtekinteni.
Beszélgessünk a borosgazdával, kóstoljuk meg a borát, ezt a ma már határainkon kívül is ismert Neszmélyi bort, érdemes – egészségükre!!!
Neszmély Komárom-Esztergom megye-i település, az Ászár–Neszmélyi borvidék központja a Gerecse É-i, Dunára néző nyúlványai alatt, a 10-es főút, és az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal mellett található. Távolsága Budapesttől 70, Tatától 12, km.
Itt található az Ászár–Neszmélyi borvidék központja. A borvidék könnyű, jellegzetesen zöldessárga színű fehérborairól híres.
Forrás: wikipédia
Hordóból igazán jó bort nyerni és kóstolást követően elvinni, tárolni – legalább 2 dolog szükséges (nagy felismerés) a lopó és az üveg. A lopó szinte az évszázados borászat a pincevilág jelképe is volt. Remek, elegáns és egyszerű „találmány”, évszázadok alatt ez nem is olyan sokat változott, talán bizonyság erre ez a rövid fotósorozat is. A finom nedű kilopása a hordóból a gazda dolga, szerintem ezt örömmel is teszi, érdekes látvány ahogy belespriccel a bor a pohárba. A laikus, nem pincejáró turista számára ez unikum lehet, főleg az egyik különleges „férfias-formájú” eszköz a képek között. Minden pincében, borászatban, bormúzeumban természetes a lopó jelenléte – elengedhetetlen kelléke a borfogyasztásnak. E kigyűjtés a borvidékeink gazdag üveg és lopóbemutatását szolgálja.
Az üvegek világa kicsit gazdagabb, változatosabb, lényeges marketing elem, talán ez adja el a bort?! A képek kapcsán, a fotós számára elsősorban a látvány az érdekes – amely igen változatos lehet: az egyszerű kocsmai formától a művészi kivitelezésig – remek grafikával!
Hihetetlen dolog volt látni együtt a több mint 10.000 pezsgőspalackot Pécsen, vagy az értékes Amerikából hazaérkezett, több mint 100 éves Tokaji bort- borosüveget, a gúlába rakott üvegszobrot- térplasztikát, vagy a penésszel teljesen elfedett polcokon sorakozó üvegeket.
Megvilágítva, egymásra pakolva a bor színével kérkedő csodálatos látvány, főleg az aranysárga és a borostyán szín fantasztikus! Azonban a nemes penész: a fehér, a szürke és a feketéig hajló vattaszerű anyag az az igazán látványos és érdekes bevonat. Az évtizedes borok a palackban, a nemes penész védelmében igazi éréket jelentenek.
Talán egy másik gondolat: mennyi verejték, munka, gondoskodás és pénz van mögötte, – az üvegben – de főleg a tartalmában, a benne tárolt borban.
Erkel bor Gyulán, Tokaj – hegyaljáról
Különlegesség, borkülönlegesség, Erkel bor – Tokajból, pontosabban Tállyáról. 2010-ben, Gyulán az Erkel Bicentenárium programjainak támogatására Kuthy Csaba tállyai borász több palack bort adományozott a szervező városnak értékesítés gyanánt – a büdzsé növelésére. A szülőváros rengeteg eseménnyel tisztelgett (szobrát is felújíttatta) a már 202 éve itt született nagy mester emléke előtt.
A kiváló borhoz és Erkel Ferenchez illő borcímke készült: Erkel grafikákkal és az ismertebb műveinek részleteivel – Himnusz, Bordal, stb. A különleges és ritkaságnak számító üvegcsék valószínű a gyűjtők számára okoztak izgalmat, a kevés példányszám, valódi értéket jelenthetett számukra. Most nem a bor – bár az sem mellékes, inkább a külcsín- az egyedi címke, nemzeti színekben jelentette az érdekességet.
Tehát Erkel és a bor, a bor és a művészet jelen esetben is kiegészítette, segítette egymást. A fotós szerencséje, Ő Gyulán él és láthatta a palackokat, amelyeket meg is örökített az utókor számára. Fókuszba került Erkel és a Tokaji…
Aszófő község Veszprém megyében, a Balatonfüredi kistérségben, a Tihanyi-félsziget tövében, a 71-es út mentén fekszik, a Tavi-séd vagy más néven Vékény-patak folyik rajta keresztül.
Nevének jelentése: száraz völgy. Területe már a római korban is lakott volt. Első okleveles említése 1093-ból származik, Azzofeu néven; akkoriban a tihanyi apátsághoz tartozott. Az 1550-es években a törökök – a környékbeli falvakhoz hasonlóan – felégették, de a 18. században újra benépesült. A 19. században a vízimalmok nyújtotta megélhetés mellett jelentőssé vált szőlőtermelése. 1950-ben Balatonudvarihoz csatolták, majd ismét önálló település lett. Olvass tovább… »
