Még a tavalyi év végén értesültem a határ menti, japán támogatással megvalósult nagyváradi fotós projekt eredményéről: a megjelent könyvről és katalógusról. A 137 oldalas, színes kiadvány változatos és érdekes képanyagot mutat be. (Személy szerint én szigorúbb válogatást alkalmaztam volna, mert a képek színvonala nem mindenhol egységes.) A könyvben számos magyar fotós és magyar vonatkozású téma szerepel – mondhatni, a többségük ilyen –, éppen ezért sajnálatos, hogy a magyar nyelvű tájékoztató elmaradt.

Gyula városát öt fotós képviselte az előzetes pályázaton; a Székely Aladár Fotóklubból több alkotás is hűen reprezentálja a „szőlő, bor, életöröm” tematikát. Bagyinszki Zoltán három fotóval szerepel a válogatásban: a Csopaki szőlők, a Mádi hordók a pincében, valamint a Tolcsvai Tokaji asszús üveghalom című képekkel.

Az alábbiakban néhány felvételt láthatnak a szép és igényes katalógusról, benne a gyulai alkotók munkáival.

Bagyinszki Zoltán

A fotós és borkedvelő barátaimnak.
A szőlőhegyek, a bor és a jó képek mindig vonzóak – most ismét a Tokaji borvidéken, a borok birodalmában fotóztam.

Ezt a látványt találtam a szőlősorok felett, Mád és Rátka között – simogató, vonzó, kora délutáni fények közepette.

Úgy gondoltam, magammal viszem ezt az élményt, és megosztom mindenkivel.
Az alkotó tervezők kiváló magyar szakemberek: BORD Építész Stúdió.

Szerintem ez világszínvonal, első számú látványosság – a modern Sauska borászati birtokközpont a hegytetőn, az „iker repülő csészealjak” formájában… talán még a földönkívüli vendégekre is számítanak.

Kívül-belül extra esztétikum, igazi XXI. századi érték.
Egészségünkre – mert a boraik is kiválóak!

Bagyinszki Zoli

Valamikor 15 -20 éve jártam itt akkor is kiemelkedő élmény volt az Oremus pincelátogatás.
Persze akkor is fotóztam, most is. Ezek a képek friss újdonságok, de a minőség-szépség -tisztaság nem változott!
Épp szüretkor estünk be a pincébe, de türelmes és kedves látogatást tehettünk – köszönjük szépen.
Szerintem ez az egyik leg-leg extra pince az egész borvidéken.

Bagyinszki Zoltán

Gyertyafényes soproni időutazás a millió éves kőpince borokkal bélelt járataiban.
Filozófikus kérdés a Soproni – mit is jelent valójában, mit tartalmaz e kifejezés jelenleg?
Talán a reklám ereje- hatalma, sűrűsége miatt valószínű sokan a sörre gondolnak, holott a Soproni vörösbor is komoly, ismert finom ital- első helyen talán a Kékfrankost illik említeni.
Régi márka, versenyben volt, talán van ma is a legjobb magyar vörösborok piacán. Ebben kicsit része van a Soproni borvidéken, a Gangl család több mint 150 éves múltú munkálkodásának ( szőlőültetvényeik a Fertő – tó környékén találhatóak ).
Szerencsém volt – néhány éve a Corvina Kiadó: Magyarországi borvidékek c. útikönyv fotósfeladatai kapcsán felkerestem a pincészetet, ahol fotóztam, kóstoltam, beszélgettem és sokat tanulhattam a család borász képviselőjétől. Köszönöm..
Boraik a Kékfrankos, a Merlot, a Zweigelt, a Cabernet sauvignon, a Sauvignon blanc és a Kékfrankos rozé. Van választék és finom- néhány palackot érdemes útitársként, vagy ajándék formájában a táskába rejteni.
A kő pincerendszer kicsit egyedi dolog, nehezen megmunkálható …. inkább a könnyebben megmunkálható üledékes kőzet / lösz, homokkő, agyagos talaj a közismert pinceanyag- továbbá a vulkáni kőzeteknél a tufa – pl riolittufa, andezit tufa.
Sopron és környéke adottságai miatt a városban dolgozták fel a szőlőt és tárolták a bort a a polgárházak alatti pincékben. Erre jó példa a Gangl család, kb. kétszáz éve kezdték el kialakítani e földalatti bortárolót.
A Lehár Ferenc utcai igényes bejárat a csodás kilincs a belső téglaboltívek , muzeális jelleg hozzátettek egy kis pluszt a természet szakértelméhez.
A fotós”helyi gyertyák” segítségével kapott egy kis fényt és tudott hangulatos képeket készíteni a pincében, a hordók világában.Talán az Önök örömére is. Egészségünkre!

Bagyinszki Zoltán