Évek óta járom a magyar borvidékeket , fotózom, keresem a szép és érdekes szőlővel borászattal kapcsolatos dolgokat, tárgyakat, eszközöket, régiségeket is.
A 22 borvidék tájképi szőlőskerti témaköre, a változatos pincék és présházak világa fantasztikus program- sorozatot jelent számomra, valószínű már a 2. kör végén vagyok – azonban még 1-2 érdekes helyszín képi rögzítése a közeljövő szép feladata objektívem számára.
A sokszínű, izgalmas és (ízletes) terület meghatározó eszköze számomra, mely már az elejétől fogva állandóan megtalált, elmaradhatatlan borászati témám a prés volt!
A szőlőprést rendkívül változatos formai technikai kivitelezés jellemezi, régen fából készült, majd öntöttvasból , manapság teljesen más a forma az anyag ill. a technológia amit használnak a szőlő levének a mustnak a kipréselésére. A csúcs számomra a Tibolddaróci pneumatikus készülék volt, de a legnagyobb tiszteletem a ma is használható 200 évnél idősebb tölgyfa szerkezeteké! Hihetetlen egyszerű, nagyszerű és strapabíró préseket készítettek a régmúlt mesterei! Ezek még ma is nagyon sok településen megtalálhatóak. A prés lehet: avítt- megkopott, szépen kijavított-kifestett, vagy tönkrement – leselejtezett értéktelen tárgy, attól függően melyik szőlősgazdának, gyűjtőnek mit jelent a régi munkaeszköz ?!
Működésüket, működtetésüket tekintve volt kisméretű házi és nagyobb ipari kapacitással bíró kézi vagy gépi megoldás, de a gravitációt is felhasználták eleink a préselésre, amíg a mázsás kősúly folyamatosan dolgozott helyettük addig borozgatva, beszélgetve telt az idő és folyt a must, így a hordót csak cserélgetni kellett alatta.
Egykori és mai funkcióit tekintve: hol a kert, a táj díszeként, hol mint ipari- mezőgazdasági műemlék, hol mint helytörténeti gyűjtemény féltett darabja, hol mint munkaeszköz, hol mint rekonstruált dísztárgy a vinotékában, hol mint a poéták alanya, hol mint bútordarab, hol mint hirdetőtábla, egyre több helyen műalkotásként vagy borvidéket, borúti települést, pincesort jelölő megállító táblaként talált új feladatot magának. Talán a reklám egyik jó eszközét is láthatjuk benne.
A prés igen, meghatározó módon jelen van a borkészítés területén, ( a jó bor meg az egészséges magyar ember életében ) megbecsült és itt ott kevésbé megbecsült formában. Ha belegondolok ezek a szerkezetek- sokunk számára örömet okozva hány millió hektoliter borhoz biztosították a szőlő levét évszázadok folyamán… „Présképek” térben és időben való bemutatásával (a település megjelölésével) készítettem egy válogatást, RITKASÁGNAK SZÁMÍTÓ virtuális kiállítást – tisztelegve az ŐKET készítő magyar mesteremberek munkája- alkotása előtt.
Az Önök nevében is köszönöm: Bagyinszki Zoltán fotográfus
A Csopak és Paloznak közötti, Balatonra néző völgyben művelték szőlőiket a Krisztus utáni I. – és IV. század közötti a fajszi (Balácapuszta) római villa obsitos légionáriusai, a XI. században Szent István királyunktól első ízben szőlő-birtokot kapott Veszprém-völgyi apácamonostor jobbágyai, a XIX. század közepén a borairól is méltán híres Ranolder János, veszprémi püspök. Ezt a geológiailag rendkívül változatos, a nyári nappalokon forró, az éjszakákon a Bakony hűvös szeleitől felfrissülő csodaszép tájat az Isten is a szőlőnek teremtette. Olvass tovább… »
A Badacsonyi borvidék névadó hegye, a Badacsony, több mint kétezer éves borkultúrája révén az ember és a természet egymásra találásáról tesz “tanú-bizonyságot”.
A Balatonba mintegy félszigetként benyúló Badacsony oldalában elhelyezkedő szőlőültetvények szubmediterrán jellegű mikroklímában érlelhetik szőlőfürtjeiket. A Balaton víztömegének hőmérséklet-kiegyenlítő hatása, a hegy bazaltsapkájának pótlólagos hőtárolása, a napsugarakat a hegyoldalra visszasugárzó víztükör, az országos szinten legintenzívebb besugárzás együttesen garantálja, a legkedvezőtlenebb évjáratokban is páratlanul magas mustfokot, a borok testes jellegét, íz- és zamatgazdagságát. Kevesen tudják, hogy a Badacsony oldalában termett borok, és azon belül is a Kéknyelű kiemelkedően magas Kálium, vagy a badacsonyi Olaszrizling magas Magnézium tartalmának egészségvédő hatása, akár a gyógybor jelző használatára is feljogosítaná azok termelőit.
A badacsonyi borkultúra évezredes történetében legrangosabb helyet a Kéknyelű vívta ki magának. A Kéknyelű Badacsony legismertebb fajtája, melynek neve összeforrott a borvidék nevével, híre határainkon túl is jól ismert. Különleges igényeket kielégítő, karakteres bora miatt méltán tekinthető Badacsony “zászlós” borának. Bár az egész világon termesztik, de az itt termett sajátos minősége miatt a Szürkebarát is szinte tájfajtának tekinthető. A Badacsonyi Szürkebarát ezért nem egy a “Pinot Gris” fajta borainak hosszú sorából, hanem egy egyedi, a páratlan helyi adottságokat is megjelenítő borkülönlegesség. Az Olaszrizling kiváló tulajdonságait legjobban talán a badacsonyi mikroklímában lehet kamatoztatni. Róla a közmondás úgy tartja, hogy “olyan, mint a jó feleség, nem csillog, nem villog, de jó vele élni”. Nos Badacsonyban ez a fajta rácáfolt erre a közmondásra, mert itt bizony tud “csillogni, villogni”. Ezt bizonyítják az Olaszrizlingből készült különleges minőségű, kései szüretelésű-, aszú-, és jégbor tételek borversenyeken nyújtott sikerei.
Forrás: badacsony.hu
Az Oremus szőlőbirtok 1993-ban alakult meg a spanyol Vega Sicilia testvérbirtokaként. A birtok szőlőterületei a borvidék tizenhárom dűlőjében találhatóak, hat település határában. A különböző dűlők más-más talaj- és mikroklimatikus adottságokkal rendelkeznek. A vulkanikus riolit és andezit alapkőzeteken kialakult talajokban gyakran találkozhatunk olyan féldrágakövekkel, mint a jáspis vagy az obszidián. Olvass tovább… »
A német-magyar származású Degenfeld család neve a szőlőtermesztéssel és borkészítéssel fonódik össze.
A 19. században gróf Degenfeld Imre mint az egyik legjelentősebb tokaji szőlőbirtokos alapítója volt az 1857-ben megalakult Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesületnek. Sok eredmény és elismerés övezte tevékenységét.
A második világháborút követően a család elhagyni kényszerült az országot, ezért munkásságuk több évtizedre megszakadt. A 90-es években Degenfeld Sándor éve a lehetőségekkel visszatért Magyarországra és a család birtok újjáépítésébe valamint a hagyományok felélesztésébe kezdett.
Tarcalon megvásárolt egy évszázados pincét, környezetében jelentős szőlőterülettel. A birtok nagysága napjainkban eléri a 100 hektárt, amelyből jelenleg mintegy 35 hektárról történik a szüret. A birtokközéppont kialakítására 1996-ban került sor, melynek keretében 1999-ben megvásárolták a lepusztult Degenfeld-kastélyt, melyben egy négycsillagos szálloda nyitotta meg kapuit. A birtok jelenlegi tulajdonosa Degenfeld Mária és férje Dr. Thomas Lindner.
Forrás: wikipédia
A 200 éves, hegybe vájt pincerendszert a belvárostól fertájóra alatt érhetik el a látogatók. Családunk szöllész-borász hagyományai másfél évszázadra nyúlnak vissza. A betérő vendégek kiállítás keretében tekinthetik meg a család egykori múzeális termelőeszközeit. Viniczai Sándor, szakújságíró írta rólunk: “Föld alá álmodott világ. Városka az utca szintje alatt. Sikátorokkal, nagyobb terekkel. Igazi csemege borkedvelő barlangi medvéknek, s néhány pohár után pedig birokra kelnek a sarokból kitörő sárkányok.” Szeretettel várjuk kedves vendégeinket szakmai kommentálással egybekötött bortúráinkon, ami felejthetetlen élményt nyújt mindenki számára.
Forrás: www.ganglbor.hu
A VYLYAN Pincészet védjegye a bor és a művészetek összefonódása, ennek egyik eredménye a már igen komoly gyűjteménnyé vált Művészi Hordók projekt. 2008-ban születtek az első alkotások, amelyek a borok érleléséhez használt (barrique) hordókból készültek. Az alkotás természetéből következik, hogy az ötletek tárháza végtelen, így minden évben új Művészi Hordók mutatkoznak be az Ördögkatlan alkalmából.
Forrás: www.vylyan.hu
Tolcsva Magyarország északkeleti részén, Tokajhegyalja középső területén, a Bodrogba folyó Nagy-Tolcsva patak két oldalán fekszik, Szerencs és Sátoraljaújhely között, 25–25 km távolságra.
Öt hegyaljai szőlőtermelő településsel határos: északon és északnyugaton Erdőhorváti, keleten és délkeleten Sárazsadány, dél-délnyugaton Olaszliszka, nyugaton Erdőbénye, délen Vámosújfalu.
Fotók szöveg nélkül.
A műemléki védelem alatt álló, egykori szépségében megőrzött épület, a Tokaj főterén álló polgárházak egyike. A múzeumépület egykor görög kereskedőház volt. Az egyemeletes, szépen tagolt lakóházat 1790 táján a módos, görög eredetű Karácsony család építtette. A 19. században a Szaszaráthok tulajdonába került, akik szintén a legjelentősebb tokaji kereskedőfamíliák közé tartoztak. Az impozáns épület 1985 óta ad helyet múzeumként állandó, illetve időszakos kiállításoknak. A lakóház kívül-belül gazdagon díszített.
A több, mint kétszáz éves lépcsőkön felfelé ballagva, szintről-szintre érve megismerhetjük mindazt, ami Hegyalját naggyá és ismertté tette. Ez a terület, már évszázadok óta, a különféle tényezők meg nem ismételhető, páratlan együttállásának köszönheti egyedülvalóságát. A tokaj-hegyaljai borvidék, a világ első zárt borvidéke, az Abaújszántó-Tokaj-Sátoraljaújhely közötti háromszög alakú területen több, kisebb-nagyobb települést foglal magába. Az abaújszántói Sátorheggyel kezdődik és a sátoraljaújhelyi Sátorheggyel végződik. “Incipit in Sátor, definit in Sátor”- ahogy a régi mondás tartja. A vidék egyetemes védelemre méltó értékekkel bír, olyan értékekkel, ami méltán indokolttá tette, hogy az emberiség közös örökségeként tartsuk számon. 2002. június 30-án a Tokaji Borvidéket az Unesco világörökségi védelem alá helyezte, kultúrtáj kategóriában.
Forrás: tokaj.hu