Aszófő község Veszprém megyében, a Balatonfüredi kistérségben, a Tihanyi-félsziget tövében, a 71-es út mentén fekszik, a Tavi-séd vagy más néven Vékény-patak folyik rajta keresztül.
Nevének jelentése: száraz völgy. Területe már a római korban is lakott volt. Első okleveles említése 1093-ból származik, Azzofeu néven; akkoriban a tihanyi apátsághoz tartozott. Az 1550-es években a törökök – a környékbeli falvakhoz hasonlóan – felégették, de a 18. században újra benépesült. A 19. században a vízimalmok nyújtotta megélhetés mellett jelentőssé vált szőlőtermelése. 1950-ben Balatonudvarihoz csatolták, majd ismét önálló település lett.
Határában állt egy Kövesd nevű, a török hódoltság idején elpusztult középkori falu, melynek 13. századbeli templomromja az aszófői vasútállomás mellett található. (Nem tévesztendő össze a Balaton-felvidék másik hasonló nevű településével, az ugyancsak középkori, sőt Árpád-kori eredetű Balatonkövesddel, amely 1940-ig önálló község volt, azóta Csopak településrésze.)
Nevezetességei többek között a Vörösmáli pincesor (népi műemlék).
A község a Balatonfüred-Csopaki borvidék része, a Balatonfüred és Környéke Borút Egyesület tagja.
A pincesor az Aszófő és Balatonfüred közötti Vörösmáli dűlőben helyezkedik el. A Vörösmál híres, védett műemléki pincesorán a tihanyi apát már az 1841-ben kiadott egyezséglevelében szabályozta az építkezést. Előírásai a pincék helyére és a pince körül kocsifordulónak megtartandó gyep nagyságára vonatkoztak.
A pincék a hosszú, keskeny szőlőparcellák végében homlokzatukkal az út felé fordulva állnak. A főként a XIX. század közepén, végén épült, változatlan állapotban fennmaradt épületek présházból és részben a földbe épült dongaboltozatos pincéből állnak. Általában 4×4 méter alapterületűek. A nyeregtetős présházba a homlokoldalon egy ajtó vezet, aminek díszítésében, és az oromfalak vakolatdíszein barokk hatás érződik. A pinceajtók napsugaras mintázata különösen tetszetős. A pincesor határán lévő terület természetvédelem alatt áll.
Kántor Miklós több mint 170 éves régi pincéjét még a Balatonfüred környékén gyakori “iszling” is gazdagítja. Az iszling egy olyan megoldást jelent, amikor a tetővel fedett, előreugró oldalfalakat alakítanak ki, egy külső, védett munkateret hozva létre. A kőből épült, nádfedeles pince anyaghasználatában és színezésében is hagyományőrző jellegű.
Aszófő ismertebb látnivalói közé tartozik a kövesdi templomrom (Aszófő területén a középkorban Kövesd állt). A község mai jelképe pedig az 1832-34-ben, klasszicista stílusban épült Szent László-templom. A falu külön érdekessége a házak előtti árkokat átölelő, egy darabból kivágott hidak sora.
Forrás: wikipédia, pincefalvak.hu