Mór város a Dunántúli régióban, Fejér megyében a Bakony és a Vértes közötti Móri-árok legjelentősebb települése.
A város kb. 20 km-es vonzáskörzetnek gazdasági, kereskedelmi és kulturális központja. A várost ma több mint tizenötezer lélek lakja. Kedvező földrajzi fekvésének s ezen a tájon élő magyar és német ajkú lakosság szorgalmának köszönhetően mindig kitűnt a hasonló méretű magyarországi városok közül. Az ezeréves település büszke múltjára és elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy büszke lehet jelenére is. Mór életerős, fejlődőképes város, amelynek határozott tervei, megalapozott reményei vannak a jövőt illetően.
A Móri-árokban átvezető közlekedési útvonalnak a rómaiak korában is nagy jelentősége volt. A történelmi leletek szerint Mór és térsége lakott hely a magyar államalapítás korai időszakában. A veszprémi püspökség 1246. évi jegyzőkönyve említést tesz a város régi templomáról, amelyet I. István király építtetett.
A XIX. sz. második felében kialakult a móri borvidék mai képe. A nagy- és kisbirtokokon egyaránt nagyarányú szőlőtelepítés folyt. A szőlősgazdák érdekeit a hatóság is védte. Megakadályozta, hogy a községbe idegen bort szállítsanak be a kereskedők, és azt később “móri bor” néven hozzák forgalomba.
Forrás: mor.hu
Villány város Baranya megyében, a Siklósi kistérségben.
Villány már a történelem előtti időkben lakott volt, amit bronzkori leletek is tanúsítanak. A szőlőművelés eredete feltételezhetően a keltákig, bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza. A Szársomlyó hegy oldalában feltárt római kori oltárkő felirata 50 ha szőlőtelepítést dokumentál.
A honfoglalás után a területen a Kán, Kalán és a Bor nemzetség telepedett le. Később valószínűleg királyi birtok volt. A tatárdúlás után a magyarság elsősorban a várak (ezen a borvidéken Siklós és Szársomlyó) környékén művelte a szőlőt. Erre utal IV. Béla király 1247-ben – a szársomlyói vár alapítólevelében – említi Harsány határát a szőlőkkel.
A mohácsi vész idején a terület Perényi Péter tulajdonában volt. A török uralom alatt Villány teljesen elpusztult. Az elpusztult magyar faluba a törökök szláv (főként rác ) népességet telepítettek. Az 1687-es győztes nagyharsányi csata után a megfogyatkozott lakosságot szervezetten pótolták újabb rác és főleg német nemzetiségűekkel.
Forrás: wikipédia
És amely terület a remek szőlészeti-borászati munkának köszönhetően valóban a vidék legszebb borainak szülőhelye, idővel pedig a borvidék szimbóluma lesz – Eger esetében ez a terület a Nagy-Eged-hegy, ami 501 méteres magasságával – az általában 150-300 méteren található borvidékeinkhez viszonyítva – valóban rászolgált a hegy elnevezésre, hisz Magyarország legmagasabban fekvő szőlőtermő területe, ahol a teljes déli fekvés, a 20-35%-os meredekség, a rendkívüli alapkőzet és a talaj együttese tökéletes életteret teremt a szőlő számára.
A Nagy-Eged felszínére a napsugarak szinte merőlegesen érkeznek, egy részüket a sok helyütt felbukkanó fehér vagy szürke mészkősziklák visszaverik, így a felszín közeli levegőréteget több fokkal melegebbre hevítik. A vegetációs periódusban az átlaghőmérséklet 17 C fok, a napsütéses órák száma is igen magas, évi 2100 óra, ennek köszönhetően szubmediterrán mezoklíma alakul ki.
Ráadásul amíg Eger talaja alapvetően mészben szegény, vulkanikus eredetű riolittufa, addig a Nagy-Eged fő tömegét szürke mészkő alkotja, amely nemcsak a borok szép savszerkezetéhez, de hosszú élettartamához is hozzájárul. Röviden és képletesen szólva tehát, ami Villánynak a Kopár-dűlő, az Egernek a Nagy-Eged.
A nagy-egedi ültetvények művelésével azonban az 1970-es évek végén – a nehéz körülmények miatt – felhagytak, és a területet szinte teljesen visszahódította az erdő. A Gróf Buttler borászat 2001-ben kezdett hozzá saját, 20 hektáros területének újjáélesztéséhez. Az embert próbáló munka két évig tartott, melynek során két kilométer hosszú, szárazon rakott kőfalat húztak, majd 2003 áprilisában új telepítésbe fogtak, amelynek eredményeként merlot, syrah, cabernet franc és sauvignon, kékfrankos, pinot noir, kadarka és viognier került a területre.
Forrás: bortarsasag.hu
A keretes beépítésű lakóház a 18. század végétől kezdődően, több szakaszban épült ki. Legrégebbi része a telek nyugati oldalán álló görög borkereskedő ház, mely majdnem teljesen érintetlen állapotban maradt fenn. Ehhez kapcsolódik egy a 19. század első felében épült egyemeletes klasszicista, és egy 1884-ben épült szárny, melyet az 1960-as években emeletessé bővítettek.
A barokk homlokzatrész pilaszterekkel, faltükrökkel és falsávokkal van tagolva. Oldalszakaszainak ablakai fölött profilozott kosáríves szemöldökpárkány alatt rokokó jellegű stukkódísz található, a középszakasz két ablaka fölött hasonló stukkódísz fölött függönyíves szemöldökpárkány nyugszik. A homlokzatot profilozott párkány zárja. Az épület telekhatárhoz kapcsolódó udvari szárnyán, az utcai traktusba hullámos szemöldökpárkányú, felülvilágítós, záróékes, kőkeretes ajtó nyílik, mely ajtót barokk vasalatokkal díszes vasajtó zárja. Ugyanilyen ajtó található az épület udvari szárnyának emeletes hátsó szakaszán.
A földszintes szakasz előtt haladó, emeletre vezető lépcső alatti falazatban kőkeretes, vasrácsos pinceablak nyílik, rajta felfelé nyíló, vaslemezből készült csapóajtó látható. Az emeletre vezető lépcső mellett, a nyugati szárny falában vakolt szalagkeret alól nemrég került elő egy felső sarkain ívelt, záróékes, enyhén profilozott szalagkeretű kőkeretes ablak, melynek szárkövein vasalatnyomok találhatóak. Az épület nyugati, udvari szárnyának déli szakasza emeletes kialakítású. Az emeletes rész külső folyosóját szélein pilléreken, középen toszkán oszlopon nyugvó kétszakaszos, kosáríves árkádok tartják. A toszkán oszlopon nyugvó, a boltszakaszokat elválasztó harántborda épület felőli válla a falba épített négyzetes kőpilléren nyugszik, melyre a falban az udvari árkáddal megegyező ívű téglaborda feszül. A árkádok és a fal között két csehsüveg boltozatos szakasz található, melyek közül az északi szakaszban három kampóra rögzített vaskarika található.
A barokk kori utcai szárnyat és az északkeleti épületrészt erős eresz alatti külső folyosó köti össze, melynek járófelületén mintás terrazzo burkolat található. Az északkeleti épületrész homlokzatát pilaszterekkel, öv- és zárópárkánnyal tagolták, ablakait vakolt szalagkerettel látták el. Kapualja síkmennyezetes. Udvari körfolyosója hullámos ívű konzolokon nyugszik.
Forrás: muemlekem.hu
Az ausztriai Ruszton, a Fertő tó menti városban nemzetközi Borakadémia működik télen-nyáron, ahová a hallgatók a világ minden tájáról érkeznek. Pont egy éve írták alá az ausztriai Ruszt Szabad Város és Tokaj partnervárosi szerződést. Már az aláírás alkalmával is számos gesztus tettek a házigazdák a tokajiaknak. Elhelyezték a város főterén, Tokaj bronzba öntött címerét, felette a tokaji lobogóval.
Az egyéves évforduló alkalmával a Városi Múzeum alatti pincét újították fel, külön tokaji pavilont helyeztek el a pince leglátványosabb helyén, azaz a turista el sem kerülheti a tokaji borokat.
Imádom Rusztot ezt a pici ékszerdobozt, a minta települést az idegenforgalom egyik komoly, sajnos ma odaáti városát, a határ másik oldalán. Egykori legnyugatibb hazai borvidékünk boros települését, ahol aszú bort is készítettek- ma is készítenek.
Visszatérő fotózó vendég vagyok már 3 alkalommal jártam e kisvárosban, a gólyák és a bor városában. Igazán vonzó reneszánsz- barokk belváros kicsi utcákkal, gótikus templomokkal, hatalmas főtérrel rengeteg bicikliző, bort fogyasztó turistával. (lásd bővebben a fotókat a bagyinszki.eu honlapon)
Azért a lényeg a bor és a borakadémia ahol presztízs és szakmai érdek a jelenlét, ide el kell jönni – a képzésen a szakmai grémiumnak részt kell venni, az oklevelet meg kell szerezni – pedig ez nem olcsó mulatság….
A műemlék épület, az intézmény a város keleti részén közel a tó partján található.
Komoly rangja van, jönnek az érdeklődők, a szakemberek, a bort jobban megismerni vágyó közönség. Az itt megszerzett tudás és kapcsolat kamatozik.
Jövetben érdemes megállni és megtekinteni a pár km- re lévő kastélycsodát Kismartonban. Hazánk történetének, kultúrájának fontos állomása a hatalmas kismartoni Eszterházy kastély reneszánsz-barokk- klasszicista épületegyüttes. Kismarton és Ruszt Sopronból gépkocsival 15 perc alatt, kerékpárral 35 perc alatt elérhető.
Forrás: Bagyinszki Zoltán
Magyarország egyik legrégibb történelmi hagyományokkal büszkélkedő borvidéke. A kelták és az ókori Róma által teremtett szőlő- és borkultúra volt az alapja a Soproni borvidék szőlőtermesztésének, borkészítésének. Már a XIV. század elején Magyarország legjelentősebb borvidékei között tartották számon, melynek kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúltak az ország határain. A XIX. századtól a poncichterek, a német ajkú gazdák messze földön híressé tették a soproni bort. A városra jellemző, hogy más borvidékekkel ellentétben a pincéket nem a szőlőkbe, hanem a városban, saját házaik alá építették. Ez akkoriban nem csak kiváltságot, de nagyobb biztonságot, védelmet jelentett a termelőnek.
Forrás: soproniborvidek.hu
A 2007-ben Európa Kulturális Falujának megválasztott, Baranya megyei Palkonya a Dél-Dunántúlon, Pécstől mintegy 30 km-re a Villányi borvidéken található. A 370 fős falu a Villány-Siklósi Borút tagjaként a baranyai borturizmus és a falusi turizmus egyik fontos állomása.
A XVII. században betelepült svábok hagyományainak legszebb emlékei a falu végén lévő, domboldalon sorakozó pincék. A műemlék pincefalu 53 présházból áll, amelyeket a XIX. század elején kezdtek el építeni. Az egységes stílust képviselő, fehérre meszelt házacskák igen megnyerő látványt nyújtanak.
Forrás: pincefalvak.hu
A Magyar Bor Akadémia 2012. évi “Bortermelője Magyarországon” cím birtokosa Áts Károly Mád, Royal Tokaji Borászati Zrt.
A “csodát alkotó” szakember és birodalma, a fotók 2012. év őszén készültek a Tokaj – Hegyaljai Borvidéken.
(az első három borász: Áts Károly – Tokaj, Borbély Tamás – Badacsony, Dúzsi Tamás – Szekszárd)
