A Figula Pincészet 1993-ban alakult a Pannon táj ékköveként emlegetett Balaton régióban. A dédapa, Tolnay István, a XIX. században Balatonfüred legtekintélyesebb borosgazdái közé tartozott, így az út számunkra ki volt jelölve. A legmagasabb minőség elérése érdekében a szőlő gondozásától a borok palackozásáig minden folyamatot a család végez, illetve felügyel. A hagyományok tisztelete mellett munkánk során felhasználjuk a legkorszerűbb technikai és technológiai lehetőségeket.
Szőlőskertjeink a pincészet 6 km-es körzetében találhatóak, Balatonfüreden, Balatonszőlősön, Pécselyen, Csopakon és Tihanyban.
A 20 hektáros birtokon – a klasszikus értelemben vett terroir gazdálkodás szellemében – dűlőink termését külön kezelve, szigorú hozamkorlátozással dolgozva – mutatjuk be a borvidék sokszínűségét.
A lelkiismeretes és szigorú szakmai munka eredményeként számos hazai és világversenyen – Bordeaux, Brüsszel, Párizs – komoly elismeréseket szereztünk borainkkal. Figula Mihály † többéves munkája elismeréseként a 2000. évben elnyerte hazánk legmagasabb szakmai elismerését, az „Év bortermelője” megtisztelő címet. A Magyar Bor Akadémia és az ország vezető borászatait tömörítő Pannon Bormíves Céh tagja volt. Munkásságát családja tisztelettel folytatja.
Forrás: figula.hu
A Konyári Pince jelenleg 25 hektáron gazdálkodik, évente körülbelül 110-140 ezer palackot forgalmaz. Ültetvényeik a környék jobb fekvéseiben találhatók. A birtok egyik ékköve, az 1757-ben épített téglaboltozatos pince, a balatonlellei Kishegyen található, ahol a szőlőművelés és borkészítés hagyománya 800 éves múltra tekint vissza. Konyári János az 1990-es évek elején a legelsők között jelent meg a piacon palackozott boraival. Magyarországon állítólag ő volt az első, aki a barrikhordós érlelést alkalmazta. A barrikolás művészetén túl azt is elsőként bizonyította be, hogy a Dél-Balatonon is lehet kékszőlőből csúcsborokat készíteni. Barrik érlelésű, 1990-es évjáratú Cabernet Sauvignon-ja nemcsak a Foodapest-VinAgora nagyaranyát, hanem a fogyasztók bizalmát is elnyerte.
Konyári János utánpótlásról is időben gondoskodott. Fia, Dániel, 2000-ben diplomázott, talán nem véletlen, a barrikhordós érlelésből írta szakdolgozatát. Az egyetem után bejárta a fél borvilágot, Dél-Afrikában, Portugáliában, Kaliforniában és Új-Zélandon tanulmányozta a borkészítés technológiáit. A Konyári Pince borai ma már apa és fia közös alkotásai.
Sigillum Loliense névre hallgató fehér és vörös küvéjük, melyek minden évjáratban a kiváló minőség és a kedvező ár házasításai, Lelle egykori pecsétjéről (Sigillum Loliense=Lellei pecsét) kapták a nevüket, a pecsétről, amely már évszázadokkal ezelőtt is karózott szőlőt ábrázolt.
A bordeaux-i fajtákból építkező vörös Loliense mellett 100%-ban merlot-ból készítik a fajta igazi teltségét és bársonyosságát megmutató Sessiot, 2008 decemberében pedig egy csúcsborral, a két cabernet házasításából született Pávával jelentkeztek, amely a kóstolók egybehangzó véleménye szerint a modernkori magyar borászat egyik legszebb és legelegánsabb tétele.
Konyári János 2008-ban elnyerte az Év Bortermelője-díjat.
Szőlőfajták: Merlot, Kékfrankos, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Olaszrizling, Hárslevelű, Sauvignon blanc és Chardonnay.
Forrás: utisugo.hu
Tolcsva Magyarország északkeleti részén, Tokajhegyalja középső területén, a Bodrogba folyó Nagy-Tolcsva patak két oldalán fekszik, Szerencs és Sátoraljaújhely között, 25–25 km távolságra.
Öt hegyaljai szőlőtermelő településsel határos: északon és északnyugaton Erdőhorváti, keleten és délkeleten Sárazsadány, dél-délnyugaton Olaszliszka, nyugaton Erdőbénye, délen Vámosújfalu.
Tolcsva és környéke az őskőkortól kezdve lakott volt, amit az itt talált régészeti leletek is bizonyítanak. A Várhegy[3]) nevű határrész arra utal, hogy ott vár állhatott, IV. Béla korabeli, melynek nyomai még a múlt század közepén láthatók voltak. A régészek értékes leleteket találtak a településen és környékén, melyek többsége megtalálható a miskolci Herman Ottó Múzeumban, illetve a budapesti Nemzeti Múzeumban.
Az oklevelek 1255-ben említették először, Tolchwa néven.
A filoxéra járvány (szőlővész) 1886-ban érte el Tolcsvát, és a hegyaljai települések közül itt volt a legnagyobb a szőlő pusztulása. Az újratelepítés után 1895-re majdnem visszaállt a vész előtti állapot. A nagyobb szőlőbirtokosok nemcsak pincészettel, hanem feldolgozó és palackozó üzemekkel is rendelkeztek, önálló kereskedelmi, értékesítési joggal, az üvegeken saját címerrel ellátott címkékkel. A Hegyalján a XIX. század második felétől különböző társaságok, egyesületek alakultak, melyekhez a tolcsvai birtokosok is csatlakoztak.
A Rákóczi-szabadságharc után a borpiac kiszélesedése, az aszúbor megjelenése, az értékesítés akadályainak eltűnése segítették a minőségi és mennyiségi fejlődést. Az itteni pincékben érlelt borokból kerültek ki a leghíresebbek, melyek az egész Hegyaljának megalapozták a hírnevét. A borszállítások elsősorban a felvidéki városokon át Lengyelországba irányultak.
Az 1945 óta működő Szövetkezeti Borvásárló Egyesület utódaként 1950-ben alakult a Magyar Állami Pincegazdaság Tolcsvai Pincészete. Az állami gazdaság és pincegazdaság egyesülésével 1971. január 1-jétől kezdte meg működését a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság Borkombinát, melynek II. sz. kerülete volt a tolcsvai. A Borkombinát 4 korszerű szőlőfeldolgozó üzemmel rendelkezett, a tároláshoz 16 pincészet, 200 pince szolgált, szeszfőzdék, palackozó üzemek is tartoznak hozzá.
1974-ben kezdte meg működését a tolcsvai palackozó üzem. Itt palackozott fajták: Tokaji Muskotályos, Tokaji Ó Furmint, Tolcsvai Édes Furmint, Tolcsvai Édes Hárslevelű, Tokaji Száraz Szamorodni, Tokaji Édes Szamorodni, Tokaji 3-6 puttonyos Aszú, Tokaji 6 puttonyos Muskotályos Aszú, melyek hazai és nemzetközi borversenyeken sok aranyérmet, világversenyt nyertek. A Borkombinát megalakulásától a Rákóczi család történelmi címerének felhasználásával készítette el emblémáját, borcímkéjét.
A politikai változások után az 1990-es évek elején a Borkombinátból kisebb gazdasági egységek alakultak, a tolcsvai területen az Oremus Kft. működik, mely a helyi pincészeteket is kezeli.
Forrás: wikipédia
Hat, tufába vájt pincesor mintegy 500 népi stílusú borháza öleli körbe a falut.
A legérdekesebb a Berezdi pincesor, aminek 200 présháza nemcsak szorosan egymás mellé, de három sorban egymás fölé is rendeződött. Az alsó sorban álló egyik pincében tufából kifaragott kőkatonák őrzik a boroshordókat. A pincében született mondás szerint: “Addig innen haza nem megyünk, amíg a katonák velünk nem énekelnek!”
A cserépfalui pincék a II. világháborúban menedéket nyújtottak nemcsak a falu lakóinak, hanem az alföldi embereknek is.A Berezdi pincesortól nem messze indul a rekultivált bánya helyén kialakított Berezdi sétány, ahonnan remek kilátás nyílik a falura és a Hór völgyére.
Forrás: www.vendegvaro.hu
Ménes, a hajdani híres történelmi borvidék Arad-hegyalján, hosszú ideig feledésbe merült a XX. század forgatagában. A legendás vörös aszúk, a fûszeres Kadarkák, az egykoron Európa-szerte híres nagytestû, bársonyos ménesi vörösborok és szelíd Királyleánykák vidékén létrejött pincészetünk 1999 óta arra törekszik, hogy e borvidék visszanyerje régi patináját, hírnevét. 70 hektáros szõlõbirtokunknak 85%-án kék, 15%-án fehérszõlõt termesztünk. Pincészetünk tárolókapacitása 5.000 hl.
Ménes kiváló talajadottsága és az adriai éghajlathoz hasonló klíma szülte a borvidék büszkeségeit, a vörösborokat! A Merlot, Pinot Noir, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos és a Kadarka ma is cégünk kiváló borai. Zászlósborunk a Kadarka, amibõl régen a vörös aszút készítették. Vörösborainkat hagyományosan ászokhordóban érleljük. Alkalmazzuk a kishordós (barrique) érlelést is. Kitûnõ évjáratú borainkat több éves érlelés után értékesítjük. Fehérborainkat korszerûen, reduktív módon, hûtött erjesztéssel készítjük. Sajátosságunk a huszáros savgerinccel rendelkezõ Mustos Fehér, de szélesíti palettánkat a világfajta Sauvignon Blanc, a rózsaszirom illatú Tramini, a szelíd, de titokzatos Királyleányka, a jellegzetes Szürkebarát és a harmonikus Olaszrizling.
Ménes érdekes, izgalmas szín- és ízvilága babonázza meg vendégeinket boraink kóstolásakor, mert a nálunk készült bor ”… szikrát ad a szerelemnek, szárnyat a gondolatoknak, kandallótüzet a barátságnak”.
Forrás: www.wineprincess.ro
Hazai borvidékeink dimbes-dombos tájait válogattam több 1000 felvételből csak dombok hegyek szőlők témakörben, a teljesség igényével.
Hegy, domb: általános közismert földrajzi – geomorfológiai fogalmak. Szőlőhegy, szőlő, szőlődombok a fotósnak kihívást, túrát sok sok gyaloglást jelent. Le, föl mászkálva keresni a jó felvétel érdekében a megfelelő szögeket nézőpontokat, figyelve a háttérre is természetesen.
(Netán gondolva a csaholó kutyákra, a kiabáló zsörtölődő gazdára, az őrző védő Kft-k tolvajt sejtő szigorú embereire. Hála istennek ezt egyszer sem tapasztaltam, de invitáló kedves borosgazdákat annál inkábbbbbb.) Az elmúlt évben, a készülő, immár megjelent Magyar Borvidékek útikönyv kapcsán sok km sétát tudhatok magam mögött hegyeken dombokon.
Igéző látvány, valódi csend, jó levegő kellemes kikapcsolódás a szőlőtőkék közötti séta. Ha jó időben szeptemberben érkezik a fotós, akkor a mézédes illatos gyönyörű fürtök csábítják és elcsen 1-2 fürtöt, hogy a gasztronómia oltárán is áldozzon egy kicsit.
Panoráma, panorámák ebben talán verhetetlenek vagyunk. Hegyek ahová felkúszik a szőlősor, vagy csak ismert háttere a szőlőművelő területeknek. A legfantasztikusabbak a Tapolcai – medence tanúhegyei a Balaton déli partjáról vagy Tapolca várostól északra visszatekintve a félig lebontott Haláp tetejéről.
A Gulács formája igazi szabályos szépség, de a Badacsony vagy a Somló, de a Nagyharsányi -hegy Villánynál, vagy az öreg tokaji egykori vulkán szintén szép látvány a szemnek. Azért említésre méltó a Mátra, a Balaton- felvidék, benne Tihany változatos világa is.
A közelmúlt fejlesztései és turisztikai igénye alapján több borvidék pincészete- borászata a szőlődombok tetején alakította ki a vendéglátás igényes objektumait: szállás étkezés, borkóstolás. Ezeket érdemes felkeresni mert a jó borokat, a csendet, a pihenést, a világtól való teljes elszigetelődést, a szőlőhegyi panorámát biztosítják. Lásd a megjelent könyv fotóit.
Bagyinszki Zoltán a szőlő-hegyek turistája
A Hajós-Bajai borvidék a Duna-Tisza között található a Duna bal partján, délről Szerbia által határolva. A központ Baja, távolsága Szekszárdtól 20 km, Pécstől 60 km, Kalocsától 40 km, Kecskeméttől és Szegedtől 100 km, Budapesttől 160 km. Természetes tájai a Duna menti síkság déli része, a Bácskai homokhát, valamint a Bácskai lösztábla északi része. A Duna borrégióhoz tartozó, 12 településből álló Hajós-Bajai borvidék szubmediterrán éghajlatának, löszös, humuszos-homok talajadottságainak köszönhetően számos kiváló minőségű, hungarikumnak számító borfajta hazája. A Kincses Bácskaként emlegetett soknemzetiségű tájegység fehérborokban és vörösborokban egyaránt gazdag.
A több mint 2000 fős Bács-Kiskun megyei település a Hajós-Bajai borvidék egyik legszebb pincesorát őrzi. Nemesnádudvart Soltvadkert és Baja felől lehet megközelíteni az 51-es főúton.
Nemesnádudvar
A sváb kultúra jellegzetes bélyegei köszönnek vissza a település leghíresebb Mária-völgyi pincesorának szorosan egymás mellett elhelyezkedő, apró, szinte vakítóan fehér kis présházain. A sváb lakosok ősei a XVIII. században érkeztek erre a vidékre, Németország déli területeiről. Szőlőtermesztésbe kezdtek és létrehozták az első alacsony homlokzatú, keskeny, kisablakú, nagy ajtajú házacskákat.
A Mária-völgyi pincesor mellett elszórtan még több helyen találhatók présházak, pl. a temetői pincesoron, a kender-völgyi és a felsősükösdi út mentén.
Az itteni pincék főként Kadarka, Chardonnay, Rajnai rizling, Ottonel muskotály, Királyleányka, Kunleány, Kékfrankos, Cabernet sauvignon borokat rejtenek.
A nemesnádudvari borok szélesebb körben történő megismertetését szolgálja az évente megrendezésre kerülő áprilisi borverseny, szeptemberben a Szent Mihály napjához kötődő Új bor ünnepe, sőt a német nemzetiségi kultúrestek is.
A rendezvények lehetőséget nyújtanak a hagyományos falusi szüret, a pincepörkölt-, a lekvárfőzés és az „echte”sváb zenés-táncos mulatságok megismeréséhez.
A település látnivalói közé tartozik a Falumúzeum, ahol Nemesnádudvar és környékének története kerül bemutatásra. A Babamúzeumban különleges, régi babákban gyönyörködhetünk. Végül, de nem utolsó sorban említjük a szőlészeti-borászati hagyományok tárházát, a Bormúzeumot.
Forrás: wikipédia, pincefalvak.hu
A máig ismert legrégebbi magyar nyelvű, borászati írásos emlékünk Sajószentpéterről ered 1403-ból! Hajdú Imre kutatásai szerint.
HAJDÚ IMRE: Nekem nem térkép e táj.
A könyv Borsod megyéről íródott és 1997-ben jelent meg, idézet a könyvből: “Az elmúlt évben borversenyre hívtak Sp.-re a város környékén termett borok zsűrizésére. Ismerőseim akik ezt meghallották, kajánul vigyorogtak. Tudtam miért. Abban a hitben ringatóztak, hogy majd bornak nevezett lőréket kell kóstolgatnom. Hisz Sajószentpéterrel kapcsolatban minden elmondható, csak az nem hogy jó bortermelő hely. S elképzelni sem tudják, hogy a szentpéteri határban megterem a “vitis vinifera.” Nos magabiztos hitetlenek! Figyelmükbe ajánlom, hogy a máig ismert legrégebbi magyar nyelvű borászati írásos emlékünk ebből az olyannyira “lebecsült” Sajószentpéterről ered 1403-ból!
Idézem: “HA PEDIG AZ VÁROS HÍRE NÉLKÜL EFFÉLE BORT VALAKI ITT KIÁRULAND? MÁS BORÁT. ANNAK OLYAN ARÁNYÚT ÉS ÁRÚJÁT AMINEMŰ AZ VIDÉKI VOLT, KIVONATUNK ÉS AZ FENEKÉT KIVÁGATVÁN, AZ FÖLDRE ONTATJUK.”
Íme Spéternek a borkultúra terén sem kell szégyenkeznie – mint ahogy építészeti, történelmi, irodalomtörténeti emlékekben sincs hiány. Itt van mindjárt a magyar templomépítészet egyik legnagyszerűbb remeke a XIV. századból- a Református nagytemplom amit a költő így énekelt meg hajdanán: Szép öreg templom a szentpéteri, habár nem a szent Péter temploma, Rómától messze vonta meg magát, – a Sajó partján van csendes otthona. Sok száz év viharzott át fölötte, Isten csodája, hogy el nem söpörte…”. Ugyanis a gótika, a reneszánsz, a barokk építészeti jegyeinek szemléletes bemutatóterme Istennek e nagyszerű háza. Lásd a mellékelt fotót.
AZ ÍRÁS LEHETSÉGES, EGYIDŐS LEHET A VÁROSKA HÍRES GÓTIKUS TEMPLOMÁVAL.
A Corvina Kiadó szeretettel meghívja
című könyvének bemutatójára a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál programjaként.
A kötetet Bede Béla és dr. Mészáros Gabriella mutatja be.
Időpont: 2013. április 20. szombat, 11.30-12.30 Helyszín: Millenáris, Jövő Háza, Supka Géza terem (Cím: 1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20.)
A könyvbemutató után, 12:3O-tól Bede Béla és Bagyinszki Zoltán dedikál a Corvina/Líra standon (B 19.)
A könyvről: A Corvina tematikus útikönyv-sorozatának második kötete a 22 magyar borvidéket mutatja be Bagyinszki Zoltán és a borászatok fotóival. Kitér azok történetére, talajára, klímájára és leggyakoribb szőlőfajtáira. Az egyes borvidékeken belül megismerkedhetünk a jelentősebb borászatokkal, az egész Ország területéről összesen 145-tel, valamint a különböző borászok borkészítési “filozófiájával”, szakmai hitvallásával. Minden borászatnál szerepel az elérhetőség, a borkóstolási, vásárlási és esetleg a szálláslehetőség. S hogy a kép még teljesebb legyen, a bemutatott borászatok további 211 pincészetet ajánlottak, amelyeknek szintén megadjuk a címét, telefonszámát és internetes elérhetőségét.
Az útikönyvet több mint 600 színes fotó teszi szemléletessé. A tájékozódást térkép és GPS koordináták segítik. A könyv angol nyelven is megjelenik, 404 Oldal.
