A nagy nevek árnyékában szépen lassan elhíresül a neszmélyi fehérbor is! Ezt leginkább a Sertésvölgyi pincesoron “ellenőrizhetjük”.
A Neszmélyi pincesor a falu déli részén, természetesen a dombos részen található, Sertésvölgy a neve, mely a táblán is olvasható. Sajnos ez már csak hírnöke az egykori pincesornak, a megkérdezett helyi idősebb tulajdonos véleménye szerint sok pince eltűnt, átalakult, hétvégi ház lett, jellegtelen nem idevaló épületté változott – ezt a fotós szeme is hamar észrevette, csak 1-2 igazán jellegzetes régi borház mutatta, kínálta magát a fényképezőgép lencséjének. A középen meghúzódó kicsiny patak kettéválasztotta a völgyet, a pincék mindkét oldalon megtalálhatóak.
A Dunától mintegy 1000-1500 méter távolságra lévő pincesor, egy egy szép részlet, a diófák árnyéka hangulatos sétára invitál , itt ezt érdemes megtekinteni.
Beszélgessünk a borosgazdával, kóstoljuk meg a borát, ezt a ma már határainkon kívül is ismert Neszmélyi bort, érdemes – egészségükre!!!
Bagyinszki Zoltán
Neszmély Komárom-Esztergom megye-i település, az Ászár–Neszmélyi borvidék központja a Gerecse É-i, Dunára néző nyúlványai alatt, a 10-es főút, és az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal mellett található. Távolsága Budapesttől 70, Tatától 12, km.
Itt található az Ászár–Neszmélyi borvidék központja. A borvidék könnyű, jellegzetesen zöldessárga színű fehérborairól híres.
Forrás: wikipédia
A Csongrádi borvidék Magyarország egyik borvidéke az Alföld (Duna) borrégióban.
Az Alföldön található borvidékek története nagyon hasonló. Kezdetben főként a folyóvölgyi, ártéri területeken a lugasos szőlőművelés alakult ki, és főleg a mezővárosok határában fejlődött a szőlőtermesztés. Az első megbízható adat a garamszentbenedeki apátság alapító levelében (1075) szerepel. Eme okiratban a Tisza melletti Alpár szőlői is szerepelnek a királyi adományok között. A 15. századra a szőlőtermesztés önálló termelési ággá fejlődött, amit a dézsmakötelezettség is bizonyít. A török uralom alatt a legkelendőbb árucikk és a legjelentősebb adóalap a gabona mellett a bor volt. Ez kiderül a budai beglerbég egyik 1573. évi jelentésére küldött szultáni rendelet szövegéből is: „A budai vilájetben (ahova a Duna-Tisza köze túlnyomó része tartozott) a szultáni hász birtokok jövedelme, az emírek és a tímár birtokosok jövedelme leginkább a bor jövedelméből áll.” A 16-17. századi népmozgások ide is eljuttatták a balkáni eredetű vörösborkultúrát és a Kadarkát. Elterjedt volt a fej művelésmód. Ez a téli fagy ellen jelentett biztonságos védelmet. Gyalogművelést alkalmaztak, azaz támrendszer nélkül termesztették.
A 18. század első felében megindult a futóhomok a Duna–Tisza közén. Mária Terézia 1779-ben rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést az Alföldre, hogy a futóhomokot megkössék. A filoxéra a homoktalajokon (75-80%-os kvarctartalom felett) nem tud megélni, ezért az Alföldön nem okozott kárt. A legelterjedtebb fajták a Kadarka, Kövidinka és az Izsáki sárfehér (mai nevén Arany sárfehér) voltak.
Évek óta járom a magyar borvidékeket , fotózom, keresem a szép és érdekes szőlővel borászattal kapcsolatos dolgokat, tárgyakat, eszközöket, régiségeket is.
A 22 borvidék tájképi szőlőskerti témaköre, a változatos pincék és présházak világa fantasztikus program- sorozatot jelent számomra, valószínű már a 2. kör végén vagyok – azonban még 1-2 érdekes helyszín képi rögzítése a közeljövő szép feladata objektívem számára.
A sokszínű, izgalmas és (ízletes) terület meghatározó eszköze számomra, mely már az elejétől fogva állandóan megtalált, elmaradhatatlan borászati témám a prés volt!
A szőlőprést rendkívül változatos formai technikai kivitelezés jellemezi, régen fából készült, majd öntöttvasból , manapság teljesen más a forma az anyag ill. a technológia amit használnak a szőlő levének a mustnak a kipréselésére. A csúcs számomra a Tibolddaróci pneumatikus készülék volt, de a legnagyobb tiszteletem a ma is használható 200 évnél idősebb tölgyfa szerkezeteké! Hihetetlen egyszerű, nagyszerű és strapabíró préseket készítettek a régmúlt mesterei! Ezek még ma is nagyon sok településen megtalálhatóak. A prés lehet: avítt- megkopott, szépen kijavított-kifestett, vagy tönkrement – leselejtezett értéktelen tárgy, attól függően melyik szőlősgazdának, gyűjtőnek mit jelent a régi munkaeszköz ?!
Működésüket, működtetésüket tekintve volt kisméretű házi és nagyobb ipari kapacitással bíró kézi vagy gépi megoldás, de a gravitációt is felhasználták eleink a préselésre, amíg a mázsás kősúly folyamatosan dolgozott helyettük addig borozgatva, beszélgetve telt az idő és folyt a must, így a hordót csak cserélgetni kellett alatta.
Egykori és mai funkcióit tekintve: hol a kert, a táj díszeként, hol mint ipari- mezőgazdasági műemlék, hol mint helytörténeti gyűjtemény féltett darabja, hol mint munkaeszköz, hol mint rekonstruált dísztárgy a vinotékában, hol mint a poéták alanya, hol mint bútordarab, hol mint hirdetőtábla, egyre több helyen műalkotásként vagy borvidéket, borúti települést, pincesort jelölő megállító táblaként talált új feladatot magának. Talán a reklám egyik jó eszközét is láthatjuk benne.
A prés igen, meghatározó módon jelen van a borkészítés területén, ( a jó bor meg az egészséges magyar ember életében ) megbecsült és itt ott kevésbé megbecsült formában. Ha belegondolok ezek a szerkezetek- sokunk számára örömet okozva hány millió hektoliter borhoz biztosították a szőlő levét évszázadok folyamán… „Présképek” térben és időben való bemutatásával (a település megjelölésével) készítettem egy válogatást, RITKASÁGNAK SZÁMÍTÓ virtuális kiállítást – tisztelegve az ŐKET készítő magyar mesteremberek munkája- alkotása előtt.
Az Önök nevében is köszönöm: Bagyinszki Zoltán fotográfus
A Badacsonyi borvidék névadó hegye, a Badacsony, több mint kétezer éves borkultúrája révén az ember és a természet egymásra találásáról tesz “tanú-bizonyságot”.
A Balatonba mintegy félszigetként benyúló Badacsony oldalában elhelyezkedő szőlőültetvények szubmediterrán jellegű mikroklímában érlelhetik szőlőfürtjeiket. A Balaton víztömegének hőmérséklet-kiegyenlítő hatása, a hegy bazaltsapkájának pótlólagos hőtárolása, a napsugarakat a hegyoldalra visszasugárzó víztükör, az országos szinten legintenzívebb besugárzás együttesen garantálja, a legkedvezőtlenebb évjáratokban is páratlanul magas mustfokot, a borok testes jellegét, íz- és zamatgazdagságát. Kevesen tudják, hogy a Badacsony oldalában termett borok, és azon belül is a Kéknyelű kiemelkedően magas Kálium, vagy a badacsonyi Olaszrizling magas Magnézium tartalmának egészségvédő hatása, akár a gyógybor jelző használatára is feljogosítaná azok termelőit.
A badacsonyi borkultúra évezredes történetében legrangosabb helyet a Kéknyelű vívta ki magának. A Kéknyelű Badacsony legismertebb fajtája, melynek neve összeforrott a borvidék nevével, híre határainkon túl is jól ismert. Különleges igényeket kielégítő, karakteres bora miatt méltán tekinthető Badacsony “zászlós” borának. Bár az egész világon termesztik, de az itt termett sajátos minősége miatt a Szürkebarát is szinte tájfajtának tekinthető. A Badacsonyi Szürkebarát ezért nem egy a “Pinot Gris” fajta borainak hosszú sorából, hanem egy egyedi, a páratlan helyi adottságokat is megjelenítő borkülönlegesség. Az Olaszrizling kiváló tulajdonságait legjobban talán a badacsonyi mikroklímában lehet kamatoztatni. Róla a közmondás úgy tartja, hogy “olyan, mint a jó feleség, nem csillog, nem villog, de jó vele élni”. Nos Badacsonyban ez a fajta rácáfolt erre a közmondásra, mert itt bizony tud “csillogni, villogni”. Ezt bizonyítják az Olaszrizlingből készült különleges minőségű, kései szüretelésű-, aszú-, és jégbor tételek borversenyeken nyújtott sikerei.
Forrás: badacsony.hu
A német-magyar származású Degenfeld család neve a szőlőtermesztéssel és borkészítéssel fonódik össze.
A 19. században gróf Degenfeld Imre mint az egyik legjelentősebb tokaji szőlőbirtokos alapítója volt az 1857-ben megalakult Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesületnek. Sok eredmény és elismerés övezte tevékenységét.
A második világháborút követően a család elhagyni kényszerült az országot, ezért munkásságuk több évtizedre megszakadt. A 90-es években Degenfeld Sándor éve a lehetőségekkel visszatért Magyarországra és a család birtok újjáépítésébe valamint a hagyományok felélesztésébe kezdett.
Tarcalon megvásárolt egy évszázados pincét, környezetében jelentős szőlőterülettel. A birtok nagysága napjainkban eléri a 100 hektárt, amelyből jelenleg mintegy 35 hektárról történik a szüret. A birtokközéppont kialakítására 1996-ban került sor, melynek keretében 1999-ben megvásárolták a lepusztult Degenfeld-kastélyt, melyben egy négycsillagos szálloda nyitotta meg kapuit. A birtok jelenlegi tulajdonosa Degenfeld Mária és férje Dr. Thomas Lindner.
A műemléki védelem alatt álló, egykori szépségében megőrzött épület, a Tokaj főterén álló polgárházak egyike. A múzeumépület egykor görög kereskedőház volt. Az egyemeletes, szépen tagolt lakóházat 1790 táján a módos, görög eredetű Karácsony család építtette. A 19. században a Szaszaráthok tulajdonába került, akik szintén a legjelentősebb tokaji kereskedőfamíliák közé tartoztak. Az impozáns épület 1985 óta ad helyet múzeumként állandó, illetve időszakos kiállításoknak. A lakóház kívül-belül gazdagon díszített.
A több, mint kétszáz éves lépcsőkön felfelé ballagva, szintről-szintre érve megismerhetjük mindazt, ami Hegyalját naggyá és ismertté tette. Ez a terület, már évszázadok óta, a különféle tényezők meg nem ismételhető, páratlan együttállásának köszönheti egyedülvalóságát. A tokaj-hegyaljai borvidék, a világ első zárt borvidéke, az Abaújszántó-Tokaj-Sátoraljaújhely közötti háromszög alakú területen több, kisebb-nagyobb települést foglal magába. Az abaújszántói Sátorheggyel kezdődik és a sátoraljaújhelyi Sátorheggyel végződik. “Incipit in Sátor, definit in Sátor”- ahogy a régi mondás tartja. A vidék egyetemes védelemre méltó értékekkel bír, olyan értékekkel, ami méltán indokolttá tette, hogy az emberiség közös örökségeként tartsuk számon. 2002. június 30-án a Tokaji Borvidéket az Unesco világörökségi védelem alá helyezte, kultúrtáj kategóriában.
Forrás: tokaj.hu
Tizennyolc tonna súlyú, több mint hat méter széles, és tölgyfából készült harminc éve. A világ legnagyobb boroshordója egy budafoki pincében áll, 120 ezer liter fehérborral teletöltve.
A budafoki borospincék teljes hosszát senki sem ismeri. Akár több tíz kilométernyi ismeretlen járat is húzódhat a föld alatt.
- Abban a csaknem 100 kilométer hosszú, kanyargós pincerendszerben, amelyet több mint 350 éve ma is használnak, a teljes magyarországi fehérborkészlet körülbelül tíz százalékát tárolják – avat be a hihetetlen számokba Bognár Jenő, a pincerendszert és a hozzá tartozó éttermeket üzemeltető Palace Catering üzletvezetője.
A világ legnagyobb boroshordója is itt van. Csodájára járnak magyar és külföldi turisták egyaránt. Szélessége 6,14 méter, abroncsa 4 tonna súlyú. Az óriás tölgyfa hordó üresen 18 tonnát nyom. Ahhoz, hogy beférjen, ki kellett mélyíteni a sziklába vájt barlang egyik ágát. A terem falát évtizedek óta nemespenész borítja.
- A hordót 1974-ben készítették Csepelen. Igaz ugyan, hogy a világon van ennél nagyobb is, azt azonban nem használják, csak dísz. Ez a hordó viszont él”. Most is fel van töltve borral: 120 ezer liter rizling van benne – magyarázza Bognár Jenő. Nem is állhat üresen, az tönkretenné a fát.
A hordó előlapján hatalmas dombormű mutatja be a borkészítés fázisait a kötözéstől a szüretig. A hatalmas faragványt a Kossuth-díjas Szabó István készítette, aki magát is megörökítette a bort préselő munkások között.
A budafoki borászatot még Mária Terézia korában honosították meg az ide települő svábok. Aztán egy járvány elpusztította az összes szőlőt, a pincerendszer azonban megmaradt. Többször keresett és talált itt menedéket a polgári lakosság a háborúk idején. Mivel a mészkőbe vájt alagútrendszer egyenletes, 14-16 fokos hőmérsékletet biztosít télen-nyáron, ma is bor tárolására és gombaszaporításra használják. Etyeki és balatoni borokat tárolnak itt, aztán palackozzák, és innen kerül a boltokba. Pezsgőt is készítenek az itt tárolt nedűkből.
Forrás: blikk.hu
Fotó : Bagyinszki Zoltán junior
A Somló vulkáni tanúhegy lábánál, attól mintegy 3 km-re déli irányban régészeti leletek bizonyítják a több helytörténettel foglalkozó szerző által említett Villa Mogentia létezését, amely pannóniai település Probus császár uralkodása idején élte fénykorát. Valószínűleg az itt élő rómaiak honosították meg a szőlőművelést az erre kiválóan alkalmas Somló hegyen és környékén. A honfoglaló magyarok számos nemzetsége – Lél, Szalók, Salamon, Ákus, Divék, Lőrinte nemzetségek – telepedett le a Szent István király idejében Bokon-vármegyének nevezett közigazgatási egység nyugati részén. A középkorban a győri püspökég birtokához tartozó Nagy- és Kisjenő jobbágyai, ill. praedialis nemesei birtokolták a Somló délnyugati fekvésű területeit, míg a déli és dél-keleti részek birtokosa a Szt. István által alapított somlóvásárhelyi apácakolostor. Olvass tovább… »
Vaskeresztes község Vas megye nyugati részén, közvetlenül az osztrák határ közelében, a Vashegy keleti, magyarországi oldalán fekvő település, a Szombathelyi kistérségben.
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a vaskorban emberi település volt. Diófás-dűlőben az i. e. 7. századból származó vaskori halomsírokat, a közeli Pinkaóvár urainak gazdag mellékletekkel ellátott sírjait tárták fel. A határában emelkedő szőlőhegyen már a kelták is foglalkoztak szőlőműveléssel. 1221-ben Kereztes néven említik először. Neve abban az oklevélben szerepel, melyben Hédervári István pornói birtokát a szentgotthárdi cisztercita kolostornak adja. Egy 1744-es évi összeírásból azt is megtudjuk, hogy: “Bortermését a jobb osztályba sorolják”.
A vaskeresztesi birtokok meglehetősen meredekek, dél-nyugati fekvésűek. A szőlőhegy pincéire a kétszintes elrendezés a jellemző. Alul a földből kiásott, majd a csatári kőből falazott pince, felette pedig “kétosztatú” építmény. Az egyik osztat a présház, a másik a lakóház. A pince külön bejáratú a ház homlokzata felől. Ez lejárat “duplaajtós”: egy ajtó a földszinten, egy a pinceszinten található. Így a lejáró zsilipkamra szerepet tölt be. A kinti hőmérséklet-változások közvetlen hatásától óvja a bort. A pince télen-nyáron közel állandó hőmérsékletet biztosít. A présházba oldalról nyílik a bejárat, amin keresztül a szobát lehet megközelíteni.
A vaskeresztesi szőlőhegy aranya a kékfrankos. A termesztett fajták közül jelenleg a vörösbort adó fajták dominálnak mint például a már említett kékfrankoson kívül a Zweigelt, Oportó, Cabernet Sauvignon, Merlot, de a fehér bort adó szőlőfajták is megtalálhatók pl. Olaszrizling, Rizlingszilváni, Rajnai Rizling, Szürkebarát. A helyi borvidék a Soproni Borvidék részét képezi.
A 9-13. képeken látható pince-üvegraktárban együtt tárolt üres üvegek száma 140.000, 5 szint egymás alatt. – Bagyinszki Zoltán. Olvass tovább… »