A 9-13. képeken látható pince-üvegraktárban együtt tárolt üres üvegek száma 140.000, 5 szint egymás alatt. – Bagyinszki Zoltán. Olvass tovább… »
A mai Szépasszony-völgyi pincesorok, mintegy emberöltő óta Eger legismertebb részét képezi. Borospincéi az utóbbi néhány évtizedben idegenforgalmi jelentősége révén országos hírre tett szert. A pincék kialakulásának kutatása, feltárása során két kérdésre kell megtalálnunk a választ: – a völgy mai, illetve korábbi földrajzi neve és azok eredete; – mikor vágták az első borospincét, és mikor alakultak ki a híres pincesorok;
A város központjától mintegy fél kilométer távolságra, ÉK-DNY irányban húzódó völgy- a levéltárban fellelhető dokumentumok alapján – megállapítható első neve: Koháry völgye. Az egész térséget 1772-1774-ben Koháry-völgy néven emlegették. A név eredete meglehetősen könnyen megmagyarázható. A 91 éves török hódoltság végén a felszabadító császári csapatok 1687-ben Eger vára és a város köré szoros gyűrűt vontak. A blokád nyugati szakaszán állította fel gróf Koháry István, zömében hajdúkból álló csapatainak táborát, az úgynevezett “sáncát”. Ezzel magyarázható a Koháry-vögly eredete. Kétségtelen azonban, hogy bár ez a név a 17. században használatossá vált, ez az elnevezés nem volt kizárólagos. Egészen a 19. század derekáig, amikor megjelenik a ma is használatos Szépasszony-völgy elnevezés. A sánc mai felső borospincesor, az úgynevezett “Öreg sor” felett, a térség és az egész város fölé kiemelkedő dombháton feküdt. Itt található a Farkas völgyön csörgedező, máig is Koháry- kútnak nevezett forrás is. A város a 18. század közepéig városfallal volt körülvéve, melyen kapuk voltak. Egyike volt a Hatvani kapu, mely egyben a völgy kapuja is volt. Az 1687-es vár ostromában ezen a területen sebesült meg gróf Koháry István a “poéta hadvezér”.
A ma használatos Szépasszony-völgy nevének első levéltári említése egy 1843-ban készült iratban található. A Szépasszony-völgy nevének eredetéről szóló vélemények egészen szélsőséges végletek között mozognak. Bakó Ferenc “Egri borospincék” című írásában ez olvasható: “Neve a pogány magyarok ősvallásának emlékét őrzi. A Szépasszony az ősvallás egyik istenasszonya volt, a Vénusznak megfelelő alak, a szerelem istennője”. A néprajzkutatók megállapítása szerint a “Szépasszony” valamely természetfölötti lényt: tündért, lidércet, rontó démont, vagy éppen boszorkányt jelölt, és az író ezzel a névvel hízelgett az ártó szellemeknek. Az egri földműves lakosság körében egész sor hagyomány él a földrajzi név eredetéről. Akadt, aki szerint egy szépasszony birtokában volt a völgy, illetve annak egy része. Mások tudomása szerint egy híres asszony árusította itt pincéjében a jó egri bort. Más forrás szerint a völgy oldalán állt egy úri villa, melyben egy katonatiszt kikapós úriasszonya élt, és ő vezette vissza a név eredetét. Jelenlegi adatok szerint nem állapítható meg határozottan e földrajzi név eredete. Egy azonban bizonyos, hogy a magyarok ősvallásával kapcsolatos feltételezést határozottan kizárhatjuk.
Az egri hegyek puha vulkáni eredetű riolittufa kőzete igen alkalmas arra, hogy pincét vágjanak bele. Különösen sok pincét találtunk itt a híres Szépasszony-völgyben, ahol a szőlősgazdák vágatták pincéjüket, melyben átlagosan 10 C körüli a hőmérséklet. “A gyöngyöző rubinpiros és aranysárga borok innen indultak útnak 1774-től víg Eger falai közt, elvinni a nagyvilágba borainak jó hírét.” Olvass tovább… »
Arad-hegyalja a Kárpát-medence egyik legrégebbi borvidéke, magyar vonatkozásban a Szent István-időkből ismert, akár a vidékkel összefüggésben említett csanádi püspökség. Arad régi neve Orod, Szent István egyik vezéréről kapta nevét a város. Az oklevelek a 11. század elején mint várispánságot és megyeszékhelyet említik.
A történelmi borvidék, melynek alapjait állítólag Probus császár fektette le, a Fehér-Körös és a Maros vize között fekszik, és 2 nagy alapegységből áll: Ménes- hegyalja és Magyarádi-hegyalja (ezért nevezik ménes-magyarádi borvidéknek is). Nagy múltú bortermő táj, melynek borait az erdélyi részek közül elsőnek említik a történelmi feljegyzések, közvetlenül a tokaji borok után. A szőlőhegy nemcsak festői, de mély benyomást keltő, méltóságteljes látvány, amit a kibukkanó sziklatömbök tesznek azzá.
Az Arad megyei szőlőterület 1915-ben 6797 ha volt, 1906-ban kezdték el építeni a híres hegyaljai vasutat, a kofák és a borivók legkedveltebb és legcélszerűbb szállítási eszközét, amely a hatvanas években még teljes hosszában működött. Az első világháború után román végzéssel végrehajtották az első földreformot, és kisajátították az 500 holdat meghaladó német és magyar földbirtokokat.
A rendszerváltást követő időszak itt is hanyatlást okozott, a szőlőterület Arad megyében 2564 ha- ra csökkent, ebből 1010 ha állami volt. Arad- hegyalja borvidék ma számbavehető szőlőtermő helységei a következők: Ménesi körzet: Solymosvár, Kladova, Máriaradna, Baracka, Ópálos, Ménes, Gyorok Aradkövi. – Magyarádi körzet: Kovászi, Világos (itt volt történelmünkben a tragikus fegyverletétel), Galsa, Muszka, Magyarád, Almásegres, Boroszlófalva, Tornova, Selénd, Pankota, Apatelek, Borosjenő. Ménes-magyarádi borok közül híressé egyértelműen a vörös aszú tette, melynek magas cukortartalma tűnt ki (kb. 125 g/liter), pl. az 1862-es londoni nemzetközi borversenyen egy 1811-es ménesi vörösbor nyerte a nagydíjat. Legfőbb szőlőfajták: cabernet sauvignon, pinot noir, merlot, kadarka, nagyburgundi kék, olaszrízling, ottonel muskotály, királyleányka, oporto, sangiovese.
Forrás: Lázár Ferenc, borszakértő (www.szekelyhon.ro)
Bagyinszki Zoltán hajnalban indult Tokajba, de megérte a nem mindennapi természeti tünemény: fotók a felhők felett. Paplanszerű felhőtenger csodálatos napsütésben, ilyen látványban az Alföldön nem volt része
Miskolctól 54 km-re fekszik, a híres Tokaj-hegyaljai borvidéken, két folyó, a Tisza és a Bodrog találkozásánál. Tokaj fejlődésében nemcsak a bortermelésben és borforgalmazásban játszott szerepe, hanem közlekedési csomóponti fekvése is közrejátszott. Tokaj volt a Kelet-Felvidék és a Kelet-Alföld között zajló szekérforgalom legfontosabb kapuja. A tokaji átkelőhelyhez mérhető jelentőségű és szerepkörű átkelőhely a Tiszán csak Szolnokon és Szegeden volt.
A Tokaj-hegyaljai borvidék 87 km hosszúságban és 3–4 km szélességben foglal helyet 5500 hektárnyi területen, három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben, 28 település határában.
A borvidék kontinentális éghajlatú. A legtöbb helyen vulkanikus alapkőzet (andezit, riolit, s ezek tufái), illetve az ezen kialakult nyiroktalaj található. Az ásványi anyagokban gazdag vulkáni kőzeten testes, erős savgerinccel bíró minerális jegyekkel rendelkező borok készíthetők. A löszösebb talajú részek (pl. Kopasz-hegy), az alacsonyabb savtartalom miatt, a lágyabb karakterű boroknak kedvez, ezen dűlők alkalmasabbak illatosabb fajták termesztésére. Az aszúsodást vagyis nemes rothadást előidéző Botrytis cinerea penészgomba nemcsak Tokaj-Hegyaljára jellemző, több más borvidéken megtalálható (Arad-hegyalja, Mór). Azonban a termőhely, a klíma, a környező folyók (Bodrog, Tisza) és a megfelelő szőlőfajta (furmint, hárslevelű, muskotály, zéta, kövérszőlő, kabar) egymásra találásának eredményeképpen itt évről évre bekövetkezik az aszúsodás.
Tokaji borok – az alapborok mellett az aszúszemekkel kevert “élő” fürtök együtt feldolgozása révén készül a szamorodni, illetve évszázados technológia alkalmazásával a tájegység legfontosabb bora, az aszú. A tokaji borok a nemespenésszel borított falú, sokszor több száz méteres pincelabirintusokban elhelyezett fahordókban érlelődnek. A legjobb minőségű tokaji borokat Tokaj, Tarcal, Tolcsva, Mád és Tállya községek környékén készítik.
A Tokaj-hegyaljai borvidék zárt térség, ami azt jelenti, hogy ide más területről származó szőlőt, mustot, bort – palackozott borok kivételével – behozni nem szabad. Ezzel a borvidék borai, borkülönlegességei fokozott védelemben részesülnek.
A felvételeken a Tokaj-hegyalja felhőbe burkolózva látható
Forrás: wikipédia
