Ménes, a hajdani híres történelmi borvidék Arad-hegyalján, hosszú ideig feledésbe merült a XX. század forgatagában. A legendás vörös aszúk, a fûszeres Kadarkák, az egykoron Európa-szerte híres nagytestû, bársonyos ménesi vörösborok és szelíd Királyleánykák vidékén létrejött pincészetünk 1999 óta arra törekszik, hogy e borvidék visszanyerje régi patináját, hírnevét. 70 hektáros szõlõbirtokunknak 85%-án kék, 15%-án fehérszõlõt termesztünk. Pincészetünk tárolókapacitása 5.000 hl.
Ménes kiváló talajadottsága és az adriai éghajlathoz hasonló klíma szülte a borvidék büszkeségeit, a vörösborokat! A Merlot, Pinot Noir, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos és a Kadarka ma is cégünk kiváló borai. Zászlósborunk a Kadarka, amibõl régen a vörös aszút készítették. Vörösborainkat hagyományosan ászokhordóban érleljük. Alkalmazzuk a kishordós (barrique) érlelést is. Kitûnõ évjáratú borainkat több éves érlelés után értékesítjük. Fehérborainkat korszerûen, reduktív módon, hûtött erjesztéssel készítjük. Sajátosságunk a huszáros savgerinccel rendelkezõ Mustos Fehér, de szélesíti palettánkat a világfajta Sauvignon Blanc, a rózsaszirom illatú Tramini, a szelíd, de titokzatos Királyleányka, a jellegzetes Szürkebarát és a harmonikus Olaszrizling.
Ménes érdekes, izgalmas szín- és ízvilága babonázza meg vendégeinket boraink kóstolásakor, mert a nálunk készült bor ”… szikrát ad a szerelemnek, szárnyat a gondolatoknak, kandallótüzet a barátságnak”.
Forrás: www.wineprincess.ro
A Hajós-Bajai borvidék a Duna-Tisza között található a Duna bal partján, délről Szerbia által határolva. A központ Baja, távolsága Szekszárdtól 20 km, Pécstől 60 km, Kalocsától 40 km, Kecskeméttől és Szegedtől 100 km, Budapesttől 160 km. Természetes tájai a Duna menti síkság déli része, a Bácskai homokhát, valamint a Bácskai lösztábla északi része. A Duna borrégióhoz tartozó, 12 településből álló Hajós-Bajai borvidék szubmediterrán éghajlatának, löszös, humuszos-homok talajadottságainak köszönhetően számos kiváló minőségű, hungarikumnak számító borfajta hazája. A Kincses Bácskaként emlegetett soknemzetiségű tájegység fehérborokban és vörösborokban egyaránt gazdag.
A több mint 2000 fős Bács-Kiskun megyei település a Hajós-Bajai borvidék egyik legszebb pincesorát őrzi. Nemesnádudvart Soltvadkert és Baja felől lehet megközelíteni az 51-es főúton.
Nemesnádudvar
A sváb kultúra jellegzetes bélyegei köszönnek vissza a település leghíresebb Mária-völgyi pincesorának szorosan egymás mellett elhelyezkedő, apró, szinte vakítóan fehér kis présházain. A sváb lakosok ősei a XVIII. században érkeztek erre a vidékre, Németország déli területeiről. Szőlőtermesztésbe kezdtek és létrehozták az első alacsony homlokzatú, keskeny, kisablakú, nagy ajtajú házacskákat.
A Mária-völgyi pincesor mellett elszórtan még több helyen találhatók présházak, pl. a temetői pincesoron, a kender-völgyi és a felsősükösdi út mentén.
Az itteni pincék főként Kadarka, Chardonnay, Rajnai rizling, Ottonel muskotály, Királyleányka, Kunleány, Kékfrankos, Cabernet sauvignon borokat rejtenek.
A nemesnádudvari borok szélesebb körben történő megismertetését szolgálja az évente megrendezésre kerülő áprilisi borverseny, szeptemberben a Szent Mihály napjához kötődő Új bor ünnepe, sőt a német nemzetiségi kultúrestek is.
A rendezvények lehetőséget nyújtanak a hagyományos falusi szüret, a pincepörkölt-, a lekvárfőzés és az „echte”sváb zenés-táncos mulatságok megismeréséhez.
A település látnivalói közé tartozik a Falumúzeum, ahol Nemesnádudvar és környékének története kerül bemutatásra. A Babamúzeumban különleges, régi babákban gyönyörködhetünk. Végül, de nem utolsó sorban említjük a szőlészeti-borászati hagyományok tárházát, a Bormúzeumot.
Forrás: wikipédia, pincefalvak.hu
Mecsekaljai borvidék.
A Cirfandli egy fehérborszőlő-fajta. Származása bizonytalan, egyes források szerint Ausztriából Gumpoldskirchen környékéről ered. Szinonim neve: Spätrot. Más forrás szerint Olaszországból, a Comói-tó vidékéről származik.
Magyarországon csak a Mecsekaljai borvidék Pécsi körzetében termesztik. Helyi fajta. A pécsi káptalan kezdeményezésére 1850 körül került Baranyába. A Móri ezerjót néha tévesen Zierfandlernek nevezik.
Kerekded levele változatosan tagolt, a széle a fonák felé hajló, bronzos árnyalatú. Fürtje vállas, tömött, bogyói világospirosak.
Szederkény község Baranya megyében a Mohácsi kistérségben.
A község több mint 730 éves múltra tekint vissza, a falu először 1272-ből származó Árpád-kori oklevélben szerepelt, amelyben Szolnok (Zoulnuk) nembeli Péter V. István királytól engedélyt kapott, hogy Szederkényt a Szent keresztről elnevezett templomával együtt a nyulak szigeti (ma Margit-sziget) apácákra hagyja. Az okmány említi, Nyomja Szederkény felé eső hídját, amely a Krassó vagy Karasó (ma Karasica) patakon vezetett át. Valószínűsíthető, hogy a település a 13. század közepén jöhetett létre a tatárjárás után.
Forrás: wikipédia
Gyulán a Kultúra Magyar városában január 22- én, hagyományos rangos városi ünnepség keretében emlékleztünk Kölcsey Ferencre és méltattuk a város jelentősebb kulturális eseményeit, intézményeit, művészeti csoportjaink előadásait.
A jeles napon, 19.00 óra után pár perccel zsúfolásig megtelt a Művelődési Ház előtere.
A szervezők egyetértésével, hogy a kultúránk része a gasztrokultúra és benne a hazai borkultúra is, először e program keretében a borkultúra is bemutatásra került Gyulán a Magyar Kultúra Napján. A programot felvezetően meglepetésként az Erkel Vegyeskar tagjai Erkel Ferenc Bordalát is elénekelték.
A Corvin Borklub Baráti Társaság egyik vezetője Bozó András előadásában körbejártuk a magyar borvidékeket, szó esett az egyre jobb és elismertebb magyar borokról, az élményszerű társasági borkóstolókról, a gyulai Borklub tevékenységéről, a készülő borvidékek útikönyvről – ezalatt BAGYINSZKI ZOLTÁN fotóiból készült közel 200 fotó mutatta be a 22 hazai borvidékünk tájait, borait, érdekességeit, a borospincék a szőlőhegyek invitáló hangulatát. (ebből a vetített-feliratos képanyagból egy szűkebb válogatás kerül most bemutatásra az internet segítségével).
A kellemes estet a jelenlévők örömére finom egri borok kóstolásával zártuk. Egri Bikavér, Egri Csillag került a poharakba, egészségünkre!
Bagyinszki Zoltán fotográfus a program egyik szervezője
Mór város a Dunántúli régióban, Fejér megyében a Bakony és a Vértes közötti Móri-árok legjelentősebb települése.
A város kb. 20 km-es vonzáskörzetnek gazdasági, kereskedelmi és kulturális központja. A várost ma több mint tizenötezer lélek lakja. Kedvező földrajzi fekvésének s ezen a tájon élő magyar és német ajkú lakosság szorgalmának köszönhetően mindig kitűnt a hasonló méretű magyarországi városok közül. Az ezeréves település büszke múltjára és elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy büszke lehet jelenére is. Mór életerős, fejlődőképes város, amelynek határozott tervei, megalapozott reményei vannak a jövőt illetően.
A Móri-árokban átvezető közlekedési útvonalnak a rómaiak korában is nagy jelentősége volt. A történelmi leletek szerint Mór és térsége lakott hely a magyar államalapítás korai időszakában. A veszprémi püspökség 1246. évi jegyzőkönyve említést tesz a város régi templomáról, amelyet I. István király építtetett.
A XIX. sz. második felében kialakult a móri borvidék mai képe. A nagy- és kisbirtokokon egyaránt nagyarányú szőlőtelepítés folyt. A szőlősgazdák érdekeit a hatóság is védte. Megakadályozta, hogy a községbe idegen bort szállítsanak be a kereskedők, és azt később “móri bor” néven hozzák forgalomba.
Forrás: mor.hu
Villány város Baranya megyében, a Siklósi kistérségben.
Villány már a történelem előtti időkben lakott volt, amit bronzkori leletek is tanúsítanak. A szőlőművelés eredete feltételezhetően a keltákig, bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza. A Szársomlyó hegy oldalában feltárt római kori oltárkő felirata 50 ha szőlőtelepítést dokumentál.
A honfoglalás után a területen a Kán, Kalán és a Bor nemzetség telepedett le. Később valószínűleg királyi birtok volt. A tatárdúlás után a magyarság elsősorban a várak (ezen a borvidéken Siklós és Szársomlyó) környékén művelte a szőlőt. Erre utal IV. Béla király 1247-ben – a szársomlyói vár alapítólevelében – említi Harsány határát a szőlőkkel.
A mohácsi vész idején a terület Perényi Péter tulajdonában volt. A török uralom alatt Villány teljesen elpusztult. Az elpusztult magyar faluba a törökök szláv (főként rác ) népességet telepítettek. Az 1687-es győztes nagyharsányi csata után a megfogyatkozott lakosságot szervezetten pótolták újabb rác és főleg német nemzetiségűekkel.
És amely terület a remek szőlészeti-borászati munkának köszönhetően valóban a vidék legszebb borainak szülőhelye, idővel pedig a borvidék szimbóluma lesz – Eger esetében ez a terület a Nagy-Eged-hegy, ami 501 méteres magasságával – az általában 150-300 méteren található borvidékeinkhez viszonyítva – valóban rászolgált a hegy elnevezésre, hisz Magyarország legmagasabban fekvő szőlőtermő területe, ahol a teljes déli fekvés, a 20-35%-os meredekség, a rendkívüli alapkőzet és a talaj együttese tökéletes életteret teremt a szőlő számára.
A Nagy-Eged felszínére a napsugarak szinte merőlegesen érkeznek, egy részüket a sok helyütt felbukkanó fehér vagy szürke mészkősziklák visszaverik, így a felszín közeli levegőréteget több fokkal melegebbre hevítik. A vegetációs periódusban az átlaghőmérséklet 17 C fok, a napsütéses órák száma is igen magas, évi 2100 óra, ennek köszönhetően szubmediterrán mezoklíma alakul ki.
Ráadásul amíg Eger talaja alapvetően mészben szegény, vulkanikus eredetű riolittufa, addig a Nagy-Eged fő tömegét szürke mészkő alkotja, amely nemcsak a borok szép savszerkezetéhez, de hosszú élettartamához is hozzájárul. Röviden és képletesen szólva tehát, ami Villánynak a Kopár-dűlő, az Egernek a Nagy-Eged.
A nagy-egedi ültetvények művelésével azonban az 1970-es évek végén – a nehéz körülmények miatt – felhagytak, és a területet szinte teljesen visszahódította az erdő. A Gróf Buttler borászat 2001-ben kezdett hozzá saját, 20 hektáros területének újjáélesztéséhez. Az embert próbáló munka két évig tartott, melynek során két kilométer hosszú, szárazon rakott kőfalat húztak, majd 2003 áprilisában új telepítésbe fogtak, amelynek eredményeként merlot, syrah, cabernet franc és sauvignon, kékfrankos, pinot noir, kadarka és viognier került a területre.
Forrás: bortarsasag.hu
Magyarország egyik legrégibb történelmi hagyományokkal büszkélkedő borvidéke. A kelták és az ókori Róma által teremtett szőlő- és borkultúra volt az alapja a Soproni borvidék szőlőtermesztésének, borkészítésének. Már a XIV. század elején Magyarország legjelentősebb borvidékei között tartották számon, melynek kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúltak az ország határain. A XIX. századtól a poncichterek, a német ajkú gazdák messze földön híressé tették a soproni bort. A városra jellemző, hogy más borvidékekkel ellentétben a pincéket nem a szőlőkbe, hanem a városban, saját házaik alá építették. Ez akkoriban nem csak kiváltságot, de nagyobb biztonságot, védelmet jelentett a termelőnek.
Forrás: soproniborvidek.hu
A Pannonhalmán megtelepedett bencés szerzetesek a korábbi évszázadokban mindig szoros kapcsolatban voltak a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel. Az adott kor legmagasabb szintű szőlő- és borkultúráját művelték. Az 1900-as évek elején az apátsági birtokméret kb. 100 hektárnyi lehetett Pannonhalma közvetlen környékén, de emellett Somlón és Tokaj-Hegyalján is rendelkezett birtokokkal az Apátság. Már abban az időben palackozott formában értékesítette fehér- és vörösborait, amelyek a történelmi határokon túlra is eljutottak.
A II. világháborút követő politikai és társadalmi átrendeződés lehetetlenné tette e több évszázados hagyomány folytatását, mivel a szőlőbirtokok és a pincészet is állami tulajdonba került. Az ezt követő évtizedekben a Pannonhalmán élő szerzetesek nem mondtak le a hagyományok újjáélesztéséről. 2000-ben kezdtek körvonalazódni azok a tervek, amelyek révén a Pannonhalmi Főapátság többségi és az MKB Bank Zrt. kisebbségi tulajdonhányadával 2000 m2 alapterületen 3000 hl tárolókapacitással 2003-ban felépült a Pannonhalmi Apátsági Pincészet.
Az építészeti tervezőmunkát a győri CZITA Építészeti Iroda végezte szoros együttműködésben a borászattechnológiai tervezéssel, amelyet Gál Tibor nemzetközi hírű egri borász biztosított, aki egyben a pincészet szakmai tanácsadója is volt.
A Pannonhalmi Apátsági Pincészet ültetvényeiről származó szőlő feldolgozására a közel 2000 négyzetméter alapterületű, a monostor tövében épült új pincében és borházban kerül sor, amely Szent Márton hegyének délkeleti lábánál helyezkedik el. A szőlő feldolgozásához illetve a bor érleléséhez tájba illő, a domborzati viszonyokat jól kihasználó komplexum épült, amely lehetővé teszi, hogy a Pincészetbe látogatók teljes betekintést nyerhessenek a borászati munkába és annak eredményeibe. Olvass tovább… »
Egerszólát – évtizedekkel ezelőtt a reklám még alig létezett, mégis az a szó, hogy: Egerszóláti olaszrizling az természetes – ismert fogalom volt, és van számomra. Tehát nagy hagyományú, ismert, jó bornak számított régen is és ma is az Egerszóláti olaszrizling! A falucska boros gazdái és az egri borászok munkáját, szakértelmét dicséri az itt készült bor.
Az Egri borvidék tagjaként, szeptemberben ünnepelték e faluban az új bort- szüreti mulatság jelleggel igazai kedves falusi hangulatban! Üdítő élmény volt találkozni a kedves emberekkel, részt venni az eseményeken. A környékbeli dombok szép szőlősorai is csalogatták a fotográfust.
Az idő kiváló volt, a napsütés – a teremtő kedvezett a szervezőknek. A focipálya volt a bázis, ott zajlottak a főbb események, a zenés, kulturális, szórakoztató – boros – népzenei jellegű műsor a színpadon zajlott. A szabadtéri főzés, a közösségek gasztronómiai csodái is ott készültek frissiben – amit természetesen a baráti és szakmai kör, a család el is fogyasztott, jó helyi rizling kíséretében! A menet, a kicsi de látványos faluközösség, művészi népviseletben, élükön a borlovagokkal a templom felé a főutcán vonult végig, énekelve, vidáman táncolva valamennyi korosztály részvételével. Legelöl ízléses szőlős kosár haladt 2 gyerek, a jövő borászainak közreműködésével.
Számomra a legemlékezetesebb dolog volt a falusi kidoboló – a kisbíró és az elhangzott rigmusok sora ami a SZŐLŐHÖZ és a SZÜRETHEZ, A BORHOZ KAPCSOLÓDOTT. Remek, hangulatos, humoros formában – ezt nagy élvezettel, nevetve hallgattam.
Félúton, finom helyi pogácsa és nem nélkülözhető kóstolás színesítette a menet programját. Itt is tovább hallhattuk a kisbíró remek versikéit. (ezt szívesen közreadnám, ha meg tudom még szerezni)
A kis dombon lévő templomba érve, a falu és szakmai közösség jelenlétében, mise keretében került fölszentelésre a szőlő- a bor, az új bor. Ezen a napon, szombaton a hagyományos ceremóniát, liturgiát teljes egészében a megélhetést jelentő szőlőnek, bornak szentelték. Én még ilyen eseményen nem voltam, most is tanultam valamit, a bor sokoldalúan bizonyította Nekem milyen fontos dolog az ember számára.
Bagyinszki Zoltán