A Csongrád vidékén zajló szőlőtermesztésre utaló első adat a garamszentbenedeki apátság alapító levelében (1075) szerepel a Tisza melletti Alpár szőlőivel kapcsolatban.

Szegednek és a többi környékbeli mezővárosnak már a XIV. században voltak szőlőbirtokai, de nem helyben, hanem a Szerémségben. A XV. században Szeged város közvetlen közelében is történt szőlőtelepítés.

A közhiedelem szerint mohamedán országokban vallási okokból nincsen bortermelés és -fogyasztás. Ellentmond ennek, hogy az – itt valóban 150 éves! – török uralom alatt a bortermelés változatlanul folyt. A török igazgatás alatt a török tisztviselők és birtokosok jövedelme ugyanis túlnyomóan a bor jövedelméből állt. (Amit pedig a hívő mozlim a háztető alatt iszik meg, azt „Allah az égből úgysem látja”.) Ekkor érkezett ebbe a térségbe a balkáni eredetű vörösborkultúra, amelynek vezető szőlőfajtája volt a kadarka. Ebben az időben gyalogművelést alkalmaztak, azaz támrendszer nélkül termesztették a szőlőt.

A török hódoltság után megindult az elvadult Alföld civilizálása. Mária Terézia királynő 1779-ben rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést az Alföldre, hogy ilyen módon a futóhomokot megkössék. A nagymértékű szőlőtelepítés tovább folytatódik a XIX. században is, immár nemcsak a futóhomok megkötése céljából, hanem a filoxéravész által meggyengített magyarországi bortermelés kiegyensúlyozása miatt is. A filoxéra a homoktalajokon (75-80% kvarctartalom felett) ugyanis nem tud megélni, ezért az Alföldön nem okozott olyan jelentős kárt, mint más borvidékeken. A kiterjedt szőlőtelepítésnek és -művelésnek köszönhető a szegedi puszták és a tanyavilág gyors benépesedése is.

Míg a XX. században a Csongrád-vidéki bortermelés húzóágazat volt, addig a 70-es évektől a szőlő- és bortermelésben hanyatló tendencia követhető. A termelési költségekre nem volt állami fedezet, a 90-es évektől pedig összeomlott a keleti borpiac. Ennek köszönhető a szőlőtermelés alá vont területek radikális csökkenése, annak ellenére, hogy 1990-ben az Alföldi borvidék egy részéből kiválva, önálló borvidékké alakult Csongrád és környéke.

Izgalommal vegyes kíváncsisággal várja a szakmai és fogyasztói közönség, hogy az igénytelenebb borok felvételére alkalmas keleti borpiac kikapcsolása után képesek lesznek-e a vidék termelői arra, hogy átálljanak a nyugati piac által megszabott magasabb minőségi követelményekre.

Forrás: Rohály Gábor, Mészáros Gabriella, Nagymarosy András
Terra Benedicta – Áldott föld, 2004