“Nem kell nagyon járatosnak lenni a történelemben, hogy sejtse az ember, elődeink sem vetették meg a jó bort. Ez a különleges nevű település különleges értékeket hordoz, melyekkel érdemes megismerkednie azoknak is, akik az interneten, és azoknak is, akik élőben látogatnak el hozzánk. Épített emlékeink, szőlő- és bortermesztő hagyományaink, rendezvényeink mind-mind azt szolgálják, hogy az itt élők jól érezzék magukat, és bebizonyíthassák a látogatóknak: nemcsak táji környezetünk és borunk, hanem vendégszeretetünk is páratlan.
Szeretettel invitálok mindenkit: látogassanak el hozzánk. Jól fogják érezni magukat a Tiboldok földjén!”
Forrás: mezeipinceszet.eu
A képeken a közismert Mezei pincészetről készült felvételek is láthatóak!
A mintegy 1500 lelket számláló, bükkaljai Tibolddaróc Mezőkövesdtől 17 kilométerre található, a Kácsi-patak mentén. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település közúton a 3-as főútról közelíthető meg. A Bükki borvidék tagja.
Írásos emlékek bizonyítják, hogy Tibolddarócon már a XIV. században is termesztettek szőlőt. Az itt termett szőlőből készült borok nagy részét a XVIII. századtól lengyel zsidó borkereskedők szállították Lengyelországba.
A filoxéra vész azonban a meglévő szőlőültetvényeket teljesen kipusztította. A rekonstrukció során Furmint, Hárslevelű, Olasz rizling fajtákat telepítettek a déli fekvésű területekre. Ezt követően a Törley Pezsgőgyár modern feldolgozó üzemet létesített Tibolddarócon.
A II. világháborút követő időszakban azonban csökkent a telepítési kedv, az emberek inkább az ipari szektorban vállaltak munkát, elköltöztek a városokba. A daróci borok azonban továbbra is, mint kiváló pezsgő alapbor kerültek felhasználásra a Budafoki Állami Pincegazdaság pezsgőgyárában (amely a Törley utódja).
Hatalmas értéke a településnek a hét szinten található riolittufába vájt pincék sora. Eredetileg a törökök elől menekülő emberek barlanglakásaiként funkcionáltak. Az évszázadok folyamán kialakult egy sajátos barlanglakás és pincerendszer kolónia. Az emberek egymást segítve alakították ki „lakásaikat”. Még a XX. század elején is az itteni lakosok 60%-a barlanglakásban élt.
Mára ezek a barlanglakások részben az enyészet áldozatai lettek, részben pedig átalakították őket borospincékké, amelyek száma megközelítőleg 1000. A hagyományos fahordós mellett helyenként a korszerű acéltartályos technológia is megfigyelhető. A pincék hőmérséklete a bor érleléséhez ideális: 8-12 Celsius-fok között változik. A pincék szárazak, ami a „léleklyukon” keresztüli folyamatos szellőzésnek is köszönhető.
A szépen kidolgozott pincékben még ma is megtalálhatók a pince oldalfalaiba faragott és fúrt nyílások, amelyekben a helyi gazdák évtizedek óta halmozódó borai érlelődnek. Némely pincében olyan titkos rejtekhelyek is vannak, ahova régen a terményt dugták el. A 2003-ban felállított Szent Donát szobor alatt lévő Szucskó Pincében például több ezer üveg pálinkát, bort, pezsgőt rejtenek a boltozatos terek.
A csodálatos panorámájú pincefaluban minden év júniusában rendezik meg a „Víg daróci Pincék Főzőfesztiválját, amelyen középkori módszerekkel készítenek ételeket és hozzájuk helyi italokat kínálnak a szervezők.
A pincesorok mellett a falu látnivalóiként a Kálváriát, a klasszicista Bottlik-kastélyt, a barokk stílusú Gencsy-kúriát, a Majtényi-kúriát, a Halassy-kúriát, a riolittufába faragott juhhodályt, a helytörténeti kiállításnak otthont adó SzaBor-házat és az eredetileg kovácsműhelyként funkcionáló Lónyai emlékházat lehet említeni.
Forrás: pincefalvak.hu