A máig ismert legrégebbi magyar nyelvű, borászati írásos emlékünk Sajószentpéterről ered 1403-ból! Hajdú Imre kutatásai szerint.

HAJDÚ IMRE: Nekem nem térkép e táj.

A könyv Borsod megyéről íródott és 1997-ben jelent meg, idézet a könyvből: “Az elmúlt évben borversenyre hívtak Sp.-re a város környékén termett borok zsűrizésére. Ismerőseim akik ezt meghallották, kajánul vigyorogtak. Tudtam miért. Abban a hitben ringatóztak, hogy majd bornak nevezett lőréket kell kóstolgatnom. Hisz Sajószentpéterrel kapcsolatban minden elmondható, csak az nem hogy jó bortermelő hely. S elképzelni sem tudják, hogy a szentpéteri határban megterem a “vitis vinifera.”
Nos magabiztos hitetlenek! Figyelmükbe ajánlom, hogy a máig ismert legrégebbi magyar nyelvű borászati írásos emlékünk ebből az olyannyira “lebecsült” Sajószentpéterről ered 1403-ból!

Idézem: “HA PEDIG AZ VÁROS HÍRE NÉLKÜL EFFÉLE BORT VALAKI ITT KIÁRULAND? MÁS BORÁT. ANNAK OLYAN ARÁNYÚT ÉS ÁRÚJÁT AMINEMŰ AZ VIDÉKI VOLT, KIVONATUNK ÉS AZ FENEKÉT KIVÁGATVÁN, AZ FÖLDRE ONTATJUK.”

Íme Spéternek a borkultúra terén sem kell szégyenkeznie – mint ahogy építészeti, történelmi, irodalomtörténeti emlékekben sincs hiány. Itt van mindjárt a magyar templomépítészet egyik legnagyszerűbb remeke a XIV. századból- a Református nagytemplom amit a költő így énekelt meg hajdanán: Szép öreg templom a szentpéteri, habár nem a szent Péter temploma, Rómától messze vonta meg magát, – a Sajó partján van csendes otthona. Sok száz év viharzott át fölötte, Isten csodája, hogy el nem söpörte…”. Ugyanis a gótika, a reneszánsz, a barokk építészeti jegyeinek szemléletes bemutatóterme Istennek e nagyszerű háza. Lásd a mellékelt fotót.

AZ ÍRÁS LEHETSÉGES, EGYIDŐS LEHET A VÁROSKA HÍRES GÓTIKUS TEMPLOMÁVAL.