Az ausztriai Ruszton, a Fertő tó menti városban nemzetközi Borakadémia működik télen-nyáron, ahová a hallgatók a világ minden tájáról érkeznek.
Pont egy éve írták alá az ausztriai Ruszt Szabad Város és Tokaj partnervárosi szerződést. Már az aláírás alkalmával is számos gesztus tettek a házigazdák a tokajiaknak. Elhelyezték a város főterén, Tokaj bronzba öntött címerét, felette a tokaji lobogóval.

Az egyéves évforduló alkalmával a Városi Múzeum alatti pincét újították fel, külön tokaji pavilont helyeztek el a pince leglátványosabb helyén, azaz a turista el sem kerülheti a tokaji borokat.

Imádom Rusztot ezt a pici ékszerdobozt, a minta települést az idegenforgalom egyik komoly, sajnos ma odaáti városát, a határ másik oldalán. Egykori legnyugatibb hazai borvidékünk boros települését, ahol aszú bort is készítettek- ma is készítenek.

Visszatérő fotózó vendég vagyok már 3 alkalommal jártam e kisvárosban, a gólyák és a bor városában. Igazán vonzó reneszánsz- barokk belváros kicsi utcákkal, gótikus templomokkal, hatalmas főtérrel rengeteg bicikliző, bort fogyasztó turistával. (lásd bővebben a fotókat a bagyinszki.eu honlapon)

Azért a lényeg a bor és a borakadémia ahol presztízs és szakmai érdek a jelenlét, ide el kell jönni – a képzésen a szakmai grémiumnak részt kell venni, az oklevelet meg kell szerezni – pedig ez nem olcsó mulatság….

A műemlék épület, az intézmény a város keleti részén közel a tó partján található.

Komoly rangja van, jönnek az érdeklődők, a szakemberek, a bort jobban megismerni vágyó közönség. Az itt megszerzett tudás és kapcsolat kamatozik.

Jövetben érdemes megállni és megtekinteni a pár km- re lévő kastélycsodát Kismartonban. Hazánk történetének, kultúrájának fontos állomása a hatalmas kismartoni Eszterházy kastély reneszánsz-barokk- klasszicista épületegyüttes.
Kismarton és Ruszt Sopronból gépkocsival 15 perc alatt, kerékpárral 35 perc alatt elérhető.

Forrás: Bagyinszki Zoltán

A történelmi borvidék, melynek alapjait állítólag Probus császár fektette le, a Fehér-Körös és a Maros vize között fekszik, és 2 nagy alapegységből áll: Ménes- hegyalja és Magyarádi-hegyalja (ezért nevezik ménes-magyarádi borvidéknek is). Nagy múltú bortermő táj, melynek borait az erdélyi részek közül elsőnek említik a történelmi feljegyzések, közvetlenül a tokaji borok után. A szőlőhegy nemcsak festői, de mély benyomást keltő, méltóságteljes látvány, amit a kibukkanó sziklatömbök tesznek azzá.

Az Arad megyei szőlőterület 1915-ben 6797 ha volt, 1906-ban kezdték el építeni a híres hegyaljai vasutat, a kofák és a borivók legkedveltebb és legcélszerűbb szállítási eszközét, amely a hatvanas években még teljes hosszában működött. Az első világháború után román végzéssel végrehajtották az első földreformot, és kisajátították az 500 holdat meghaladó német és magyar földbirtokokat.

A rendszerváltást követő időszak itt is hanyatlást okozott, a szőlőterület Arad megyében 2564 ha- ra csökkent, ebből 1010 ha állami volt. Arad- hegyalja borvidék ma számbavehető szőlőtermő helységei a következők: Ménesi körzet: Solymosvár, Kladova, Máriaradna, Baracka, Ópálos, Ménes, Gyorok Aradkövi. – Magyarádi körzet: Kovászi, Világos (itt volt történelmünkben a tragikus fegyverletétel), Galsa, Muszka, Magyarád, Almásegres, Boroszlófalva, Tornova, Selénd, Pankota, Apatelek, Borosjenő. Ménes-magyarádi borok közül híressé egyértelműen a vörös aszú tette, melynek magas cukortartalma tűnt ki (kb. 125 g/liter), pl. az 1862-es londoni nemzetközi borversenyen egy 1811-es ménesi vörösbor nyerte a nagydíjat. Legfőbb szőlőfajták: cabernet sauvignon, pinot noir, merlot, kadarka, nagyburgundi kék, olaszrízling, ottonel muskotály, királyleányka, oporto, sangiovese.

Forrás: Lázár Ferenc, borszakértő (www.szekelyhon.ro)